Folyamatos a migráns áradat.
Mindegyre csak ezt mutatják a tv-k. Az emberek, mint a robotok, úgy menetelnek,
de maguk sem tudják hová, és viselkedésük láttán az az érzésünk támad, hogy
ezeknek az embereknek nincsen édesanyjuk. Az édesanya ugyanis kötődést, jóságot
sugároz gyermekei életébe. A köldökzsinór elvágása után a családhoz, a
rokonsághoz, a tájhoz, még a földhöz is kötődünk valamilyen formában, legyen az
szülőföld vagy anyaföld.
Közben arra is gondoltam, hogy mi is vándorok vagyunk,
akik lélekben jól vagy kevésbé jól, de megyünk életünk útján a földi hazából az
örök haza felé. A hit fényében, az Egyház vezetésével haladunk Krisztus világában,
égi édesanyánk oltalma alatt.
Liturgiánk februárban a Boldogságos Szűzre irányítja figyelmünket,
akinek két ünnepe is van: 2-án Gyertyaszentelő- és 11-én Lourdes-i
Boldogasszony. Az első ünnep bibliai alapjait Szent Lukács evangéliumából (Lk
2,22-32) meríti az Egyház. A negyvennapos Jézus bemutatásáról, ugyanakkor
Simeon, Anna és az Üdvözítő találkozásáról van szó, mert Jézust minden népnek
világosságul és dicsőségül adta a mennyei Atya. Lourdes-i Boldogasszony
ünnepének alapja a lourdes-i jelenések, éspedig az első jelenés 1858. február
11-én. Először 1890-ben, a Tarbes-i Egyházmegyében ünnepelték, amelynek területén
fekszik Lourdes. Az ünneplést Szent X. Piusz pápa 1907-ben kiterjesztette az
egész egyházra. Szent II. János Pál pedig 1992-ben erre a napra tette a betegek
világnapját. A Népi jámborság és liturgia direktóriuma különösen ajánlja a
betegek kenetének közösségi kiszolgáltatását. A betegek szent kenete az
Újszövetség hét szentségének egyike, Krisztus Urunk alapította, Márk
evangéliuma előre jelezte (Mk 6,13), Jakab apostol pedig így hirdette: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház
elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A
hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig
bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15) A betegek kenetének
szentségét olyan betegeknek szolgáltatjuk ki, akik súlyos betegségben
szenvednek. Megkenjük őket a homlokukon és a kezükön a szabályszerűen megáldott
olajjal. Közben pedig csak egyetlen egyszer mondjuk a következő szavakat: „E szentkenet által és nagy irgalmassága
szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével! Szabadítson meg
bűneidtől, üdvözítsen Téged, és erősítsen meg jóságosan.” Ez a szentség
újra feladható, ha a beteg a kenet után jobban lett, majd ismét visszaesett
betegségébe, vagy ugyanabban a betegségében az állapota súlyosabbra fordult. A
Betegek Világnapján szentmise keretében szolgáltatjuk ki, az evangélium és a
homília befejeztével. Betegek Világnapja megemlékezéssel az Egyház kívánja
háláját és elismerését kifejezni mindazoknak, akik életüket szentelték annak,
hogy a betegekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak, és a betegeknek, akik
szenvedéseiket felajánlják az emberiségért.
Egyszer egy reggel sürgősen a gyergyószentmiklósi kórházba hívtak agyvérzéses beteget ellátni. Ismerős volt,
Tamás Albertné, Juliska néni, akit minden hónap első péntekén
meglátogattam. Mikor a beteg kórtermébe értem,
röviden bemutatkoztam az ott fekvő nyolc betegnek és felajánlottam számukra a
betegek kenetét. Meg is kaptam a rövid választ egy fiatal asszonytól: Nem
akarunk meghalni!
- Én sem akarom, hát Isten éltesse magukat! – válaszoltam, és
a kómás állapotban levő Juliska nénit arra kértem, hogyha tudomása van
jelenlétemről, akkor valamilyen jellel fejezze ki. De ő mozdulatlan maradt.
Hátam mögött megszólalt az asszisztensnő: Hagyja tisztelendő úr, a beteg nincs
ezen a világon. Az egész éjszaka mind vele foglalkoztunk, de hiába.
Ezek után
már csak a betegek kenetének feltételes kiszolgáltatása maradt. Hangosan
végeztem az egyház imáját, a megkenést, megáldottam és köszöntem: Dicsértessék
a Jézus Krisztus!
– Mindörökké. Ámen – felelte a beteg és kinyitotta szemét.
Egy lépést tettem hátrafelé, mert nagyon meglepődtem. Isten segítségemre jött,
hirtelen minden megvilágosodott előttem. Közelebb léptem és megkérdeztem:
Juliska néni, tudja-e, hogy mit csináltam?
– Igen, feladta a szent kenetet.
Ekkor az ott lévő betegek kértek, hogy adjam fel nekik is.
– Most nem –
válaszoltam –, mert amikor bejöttem, nem hittek. Holnap erre jövök, és addig
készüljenek fel. Ezután még sokszor átéltem a betegek kenetének testet-lelket
gyógyító erejét, benne szentségi módon a gyógyító Krisztussal találkoztam, találkoztunk.
Nekünk, a földi élet
vándorainak ezt üzente Ferenc pápa: „Bízzuk
magunkat az irgalmas Jézusra, miként Mária: Bármit is mond, tegyétek meg!”
Kérjük a Szűzanya segítségét, fordítsa felénk irgalmas szemeit, különösen is a
fájdalom pillanataiban.
D-K. J.
