Oldalak

2017. 11. 28.

Mauro Longhi II. János Pál látomásairól: invázió, Európa jövője és

Mauro Longhi, az Opus Dei prelátusa egy rendezvényen II. János Pállal kapcsolatos emlékeiről beszélt. Minderről tudomása és engedélye nélkül filmfelvétel készült, melyet – szintén jóváhagyása nélkül – közzétettek a YouTube videómegosztó portálon.


A most 68 éves Mauro Longhi az Opus Dei tagja, a Klérus Kongregációja egykori munkatársa. Diákkorában, 1985 és 1995 között gyakran elkísérte II. János Pál pápát nagyobb túrákra, illetve síelni. A pápa mindig egy szerény külsejű autóval hagyta el a Vatikánt, hogy ne keltsen feltűnést, és az Abruzzo közeli hegyekben, az Opus Dei épületében szállt meg. Éjszaka II. János Pál gyakran a kápolna tabernákuluma előtt térdelt, és az Úrral társalgott, néha egészen heves tónusban.
Mauro atya a pápát misztikusnak tartja, aki társalgott a Szűzanyával, és akinek prófétai látomásai voltak. Minderről az észak-olaszországi Biennóban található Szent Péter és Pál-remeteségben beszélt; a rendezvényen készült videó Mauro atya sajnálatára felkerült a YouTube-ra, ahonnan az „iszlamista invázió” hívószónak köszönhetően bejárt számos portált.
1992-ben II. János Pál egyszer arról számolt be Mauro atyának, hogy különös látomása volt Európa jövőjéről: „Mondd el ezt azoknak, akikkel találkozol majd a harmadik évezred Egyházában. Úgy látom, az Egyház halálos sebet kap valamitől. Mélyebb, fájdalmasabb sebet, mint amiket ebben az évezredben szenvedett el – utalt a pápa a kommunizmusra és a náci diktatúrára. – Iszlamizmusnak hívják. Elözönlik Európát. Láttam a hordákat, melyek nyugatról keletre indulnak – majd sorolta az országokat, kezdve Marokkótól, Líbián át Egyiptomig, és tovább, kelet felé. – Elözönlik Európát; Európa olyan lesz, mint egy pince: régi relikviák, félhomály, pókhálók. Családi ereklyék. Nektek, a harmadik évezred Egyházának kell megállítani az inváziót. Nem fegyverekkel, az már nem lesz elegendő, hanem a hitetekkel, amelyet hitelesen éltek meg.”
Mauro Longhi visszaemlékezése és az abban felidézett erős kép természetesen gyorsan terjedt, különösen azok között, akik maguk is régóta félnek egy „iszlamista inváziótól”.
Mauro Longhit elszomorította a tudta és engedélye nélkül készült videofelvétel utóélete, tudta meg a Vatican Insider napilap, melynek további érdekes történeteket is felidézett, például hogy II. János Pálnak egyszer a Szűzanya azt mondta: „A háború nem vallások között lesz, hanem ateisták és hívők között, azok között, akik Isten nélkül élnek, és a hívők között.”
Mauro atya ezenkívül megosztott egy George W. Bush amerikai elnökkel kapcsolatos történetet is. 2004-ben találkozott Wojtyła pápa az Egyesült Államok akkori elnökével; Oszama bin Laden terrorista akciói és az Afganisztán elleni amerikai támadás után, amikor a nyugati országok biztonsága állandó napirendi pont volt. Bush elnök azt mondta a pápának: „Őszentsége, mi csak biztonságot akarunk!” Mire ő így felelt: „Ez előtt a bálvány, a biztonság bálványa előtt ön fel akar áldozni minden emberi méltóságot.”
* * *
II. János Pál pápa sokat tett a keresztény–muszlim vallásközi dialógus előmozdításáért; ő volt az első katolikus egyházfő, aki látogatást tett egy mecsetben (2001-ben, Damaszkuszban). 2003-as Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdításában így fogalmazott:
„Különösen fontos a tisztességes kapcsolat az iszlámmal. Ezt a dialógust, miként az elmúlt években már többször fölmerült az európai püspökökben, »okosan, a lehetőségek és határok pontos ismeretében és Istennek minden gyermekére vonatkozó üdvözítő terve iránti bizalommal kell folytatni«. Többek között szem előtt kell tartani a mélyen keresztény gyökerű európai kultúra és az iszlám gondolkodás közötti különbséget.
Ebből a szempontból azokat a keresztényeket, akik mindennapi kapcsolatban élnek az muszlimokkal, megfelelően föl kell készíteni arra, hogy tárgyilagosan ismerjék meg az iszlámot, s megfelelően tudjanak viselkedni; különös gondot kell fordítani a szeminaristák, a papok és a lelkipásztori munkatársak felkészítésére.”
Forrás és fotó: Vatican Insider; Catholic Herald
Magyar Kurír
(vn)

2017. 11. 27.

2018-ban bérmálkozóknak 5.



V. Keresztény erkölcsi vagy hit szerinti élet.
Cél: A hit következményeire és a vele járó felelősségre figyelmeztetni.
Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör. Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a háború közepén, karján egy gyerekkel. Ki utasítja el? Ki fogadja be? Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? Átmenetileg ismét béke lesz: a vér szerinti anya visszaköveteli a gyereket, akit egyszer már elhagyott. A korrupt országban egy korrupt bíró elé kerül az ügy. Mi lesz az ítélet? Gruse, a cseléd és Azdak, a bíró történetén keresztül A kaukázusi krétakör a segítségnyújtásról és a döntéshozás felelősségéről szól.
A hit szerinti élet döntésről és kötelességekről szól.
1) A hit tevékenység. Mint láttuk, a hit nem elméleti ismeret, hanem tevékenységre, életünknek a hit szerinti alakítására vezet. Sőt összefügg a gyakorlati élettel, hogy ennek arányában elfogy vagy növekszik.
b) A hit tanúságtevő cselekedet. Krisztus azt kívánja, hogy életünkkel tegyünk tanúságot mellette, bizonyítsuk a kereszténység erejét és értékét. Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága. ... Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat! (Mt 5,13-16).
Az Egyház is elvárja, különösen napjainkban híveitől ezt a tanúságtételt.
2) A hit szerinti keresztény élet alapja. Mi különbözteti meg a hívő embert másoktól? A különbséget a keresztény ember tetteinek a miértjében kell keresnünk. Diognétoszhoz írt levél: „A keresztényeket ugyanis nem különbözteti meg a többi emberektől sem a száj, sem a nyelv és sokszor még az életmód sem. ... Testben vannak, de nem test szerint élnek. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Szegények és sokakat gazdagítanak. Gyalázzák őket és a gyalázatban megdicsőülnek. Káromolják őket és megigazulnak. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való. A keresztények is a világban vannak, de nem a világból valók..” (Ókeresztény írók 3. 371).
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi különbözteti meg a hívő embert másoktól, azt mondhatjuk, hogy a keresztények nem a világ elvei szerint élnek.  Amíg a nem hívőt ösztönei, szenvedélyeinek kielégítése, a haszonlesés és az érvényesülési vágy vezérli cselekedeteiben, addig a hívő embert Isten Lelke vezérli.
a) A nem hívő ember azért él, hogy jól egyen-igyon; hogy kielégítse érzéki, testi vágyait (Carpe diem); még a tisztességtelen módoktól sem riad vissza. Törtet, másokat elgáncsol, ha kell meg is rágalmaz, hogy előbbre jusson. Mindezek érdekében gátlástalanul színészkedik, lelkiismerete ellen beszél és cselekszik.
b) A hívő ember úgy fogja fel egész életét, mint Isten szolgálatot. Minden tettét Isten szolgálatnak tekint: „akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1Kor 10,31). Amíg a nem hívő ember, amikor valamit tennie kell, mindig azt kérdezi, hogy „mit használ ez nekem?”, addig a hívő ember azt kérdezi „mit kíván az Isten tőlem?”.
3) Miből ismerhetjük fel Isten akaratát?
a)  Isten törvényeiből. Isten törvényeit úgy kell tekinteni, mint a hegyi ösvény védőkorlátját. Az emberi ösztönök romboló erőkké is válhatnak. Szükség van tehát ezek szabályozására.
b) Az Egyház törvényeiből. Az Egyház feladata minket a krisztusi hitben és életben megtartani, valamint elvezetni az Istennel való földi és örök közösségre. Ezért a tapasztalt Egyház figyelmeztet a veszélyekre.
c) Az emberi társadalom törvényeiből. Az állam kötelessége gondoskodni biztonságunkról, ezt csak akkor teheti, ha polgárai is megteszik kötelességeiket a közjó érdekében, munkájukkal, kötelességeik teljesítésével.
d) Állapotbeli kötelességeinkből. A keresztény számára a foglalkozás nem csupán kenyérlehetőség, hanem istenszolgálat is a társadalom szolgálata által: „Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok” (Ef 6,7). e) Életünk eseményeiből. Ami akaratunk nélkül történik velünk, abban Isten akarata jelenítődik meg.
f) Isten közvetlen, kegyelmi indításaiból: imádságban, Szentírás olvasása közben, a lelkivezető vagy mások szavában. „Ez most egyenesen nekem szólt!” Kövessük az ilyen és ehhez hasonló indításokat.
4) A lelkiismeret. Isten akaratának felismerése nem mindig könnyű. Különösen a pályaválasztás, a házasság stb. és más döntéseknél. Ezért adta a lelkiismeretet, hogy eligazítson a nehéz helyzetekben, csupán csak össze kell vetnünk az adott helyzetet a keresztény élet követelményeivel. Álljon előttünk Krisztus példája, aki teljesen az Atya akaratát követte a megszégyenítő kereszthalálig. Nekünk is döntéseinkben embertársaink javára és épülésére kell törekednünk. „És Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt.” (2Kor 5,15).
**
V. B. Isten tízparancsolata
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallás-erkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20).  Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. Érvényessé minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
II. Isten nevét hiába ne vedd!
III. Az Úr napját szenteld meg!
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
V. Ne ölj !
VI. Ne paráználkodj !
VII. Ne lopj !
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!


A főparancs
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! (Mk 12,30-31)
Jézus parancsa:  Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! (Jn 13,34)

A nyolc boldogság

"A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
l. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
3. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégíttetnek.
5. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
6. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10.)


Válaszolj az alábbi kérdésekre!
1. Hogyan függ össze a Tízparancs és a nyolc boldogság?
2. Hogyan fér össze a törvény teljesítése a szabadsággal?
    Hogyan lehetsz szabad a törvény teljesítése közben?
3. Számodra mi a vonzóbb: ha egy külső törvényt, vagy ha a te belső törvényedet követed?
4. Mikor (hogyan) szereted helyesen önmagadat?
5. Ahhoz, hogy szeresd a másikat, szükséges-e érezned is?
6. A gondolatban elkövetett bűnök hogyan mérgezik meg az életünket?


A bérmálkozási felkészítő anyaga megtalálható: http://dkjozsef.blogspot.ro/

Előző leckék: 

2017. 11. 26.

Elképedve kérdezed: Mikor láttunk?



Az utolsó ítéletre jövő Krisztus Királyt ünnepeljük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. Ezt énekelte meg Prohászka Ottokár püspök:
„Hiszek Jézus szentséges szívében

És mindent átölelő nagy szeretetében.

Hiszek a lelkeknek szent közösségében,

Hiszek a szeretet végső győzelmében.”
Mindannyian e misztériumot ünnepeljük. 1925-ben XI. Pius pápa rendelte el az ünnepet, hogy a világháború okozta gyűlöletből mindenkit Krisztus irgalmára és végtelen szeretetére hívjon.
Az Úr szava szerint az utolsó ítélet, az én megítélésem itt és most, a mai konkrét cselekedeteimből szövődik: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” vagy „Amit e legkisebbek egyikével nem tettétek, velem nem tettétek!” (Mt 25,31-46)
A mai nap az utolsó nap ragyogásában áll. Ez a keresztény hit. Ugyanis amikor megkereszteltek, részesültem Jézus Krisztus megváltásában. Egyrészt új viszonyt teremtett köztem és Isten, Jézus Krisztus, az Egyház, az emberek, valamint a Szentlélek között. 
Amikor megkereszteltek, Isten gyermeke lettem, 
Krisztus és az emberek testvére, 
az Egyház tagja és a Szentlélek temploma lettem. 
Másrészt a keresztség bizonyos kötelezettségeket rótt rám: éljek Isten gyermekéhez méltó életet, teljesítsem Krisztus prófétai, papi és királyi küldetését.
Minden keresztény próféta, amikor öntudatos hitével és életével tanúságot tesz Istenről az emberek előtt.  
Minden keresztény általános pap, amikor Istennek szenteli mindennapi munkáját, családi életét, gondjait és embertársai őszinte szolgálatát. 
Minden keresztény király, amikor a földi világot – mely a bűn által elszakadt Istentől –, igyekszik Istenhez vezetni, mert által jön a holtak föltámadása is. (1Kor 15,20-26. 28) 
Firenzei dóm
Tehát, az utolsó ítéletem már is szövődik, amikor öntudatosan részt veszek az Egyház feladataiban keresztény életemmel, bátor hitvallásommal és felebarátaim szolgálatával. 
Maga a mindenség Királya, Jézus Krisztus áll elém minden egyes emberben. Ami elképeszti a jobbján és a balján levőket, hogy ő is egy közülük. 

Azt a jót, amit annak tettem, akivel ma találkoztam, vagy ugyanezt nem tettem, pedig megtehettem volna, azt Jézusnak tettem vagy nem tettem meg. Ez a keresztény misztika teljessége. Ezen az úton járt Árpád-házi Szent Erzsébet, aki az ágyába fektetett betegben Krisztust látta; Szent Margit, aki a kolostor betegeit szeretettel ápolta; vagy Márton Áron püspök, aki az élet sokféle izmusától szenvedőkben ugyanazt a Jézust látta, aki az Eucharisztiában is jelen van. 
Ez a magyar misztika, amely kevés szavú, inkább cselekvő, Isten jelenlétében élő. (Ez 34,11-12. 15-17) Minden elmúlik, de „a szeretet és a művei megmaradnak.”

„Áldott, aki jön az Úr nevében!” Mt 11,9.

2018-ban bérmálkozóknak 4.



4. Hiszek
Cél: Helyes fogalmat alkotni a hitről, valamint megerősödni a hitben.
„Jézus Krisztus, én akkor veszélyeztetem/ a mások hitét,
ha én magam sem élem azt,
ha megcsúfolom hitemet.
De lelkiismeretem is lehet a másik,
valahányszor látom,
hogy ő is jó, és mások is jók,
ha nem is hiszik Istent.

Segíts, hogy higgyek,
hogy éljem a hitet,
s mint hívő, együtt éljek mindazokkal,
akik tagadják a Te létedet.
Nyújtsd felém minden nap megint és megint segítő kezed.”
Így fohászkodik korunk írója Roth Paul. Nős, és öt gyermek apja.
Ami a hívő keresztény embert másoktól megkülönbözteti, az elsősorban a hit. Hiszi, hogy a látható, érzékelhető világ mögött létezik egy másik sokkal szebb és csodálatosabb világ.
1) Mit jelent hinni?  - Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani valamit, valakinek a tekintélye, ill. a megbízhatósága alapján. A keresztény „hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása”. (KEK 150).

a) A hit alapja a bizalom. Életünk erre a kölcsönös bizalomra épül fel. Szülők, szaktudósok... A hívő ember bízik az Isten mindent meghaladó tudásában és a hozzánk való szeretetében. Isten ugyanis nem akar minket félrevezetni. Szent Pál apostol szerint a hit „szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk” (Zsid 11,1).
b) A hit alapja a meggyőződés, hogy Isten létezik és ez a létező Isten szólott hozzánk, vagyis kinyilatkoztatta önmagát. „Amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). c) A hittel az ésszerűség mellett mindig együtt jár egy bizonyos homályosság. Úgy vagyunk a hittel, mint amikor valaki egy gömböt néz” (Gálos László). Ebben Isten részéről egy bizonyos pedagógia van.(Pascal) A tudósok munkája is addig érdekes, amíg kutatják az igazságot.
d) A hit magatartás is, rábízzuk magunkat Istenre. (Allegria: Kötéllel a Niagara felett)
2) A hit belső és külső nehézségei.
a) Belső nehézségek:- A hit nem puszta elmélet, hanem megkívánja életünk Krisztusnak adását. - Isten világa, amelyre hitünk irányul nem látványos. - A hit nem hasonlítható egy üzleti alapokon nyugvó szerződéshez. - Az ember képtelen elképzelni, átélni a hit nagy igazságait. - Helytelen fogalmak a hit igazságairól.
b) Külső nehézségek: - A tudomány és a hit viszonya. - A vallás akadályozná az embert, hogy megvalósítsa önmagát, kifejlessze tehetségét és egy jobb, igazságosabb világot építsen fel. - Mások közönye, a hívő emberre is hat. Ez az alkalmazkodás. Isten a benne való személyes hitet kíván tőlünk: Kinek tartasz?” (Mt 16,17). - Kisebbrendűségi komplexus, ha nem elég tudatos a hite, akkor megtorpan, és leveti azt.
3)  A hitet, mint Isten ajándékát el kell fogadni. Isten ajándéka, természetfeletti megismerő képesség az ember számára. Az elfogadáshoz két út vezet: az ész és a szív útja.
a) Az ész útja. Ismergetjük a világegyetemet, de mégsem rendelkezünk vele. Végső vonatkozásaiban titok marad számunkra (Berzsenyi Dániel: Fohászkodás). Apolló 8.
b) A szív útja. A dán S. Kierkegaard szerint, ha Istennek van felelete számunkra, akkor elfogadjuk őt. Az emmauszi tanítványokra hivatkozik: „hát nem lángolt a szívünk” (Lk 24,32).
4) A hitre való eljutáshoz támaszra van szükségünk, olyan emberek példájára és tanácsára, akik eljutottak a hitre, van tapasztalatuk és tudnak tanácsot adni. A hitet közösségben lehet megélni. Ezért van Egyház, ezért jött el a Szentlélek. (Lk 10,16).
5) A hit három alaptétele. A hitnek három alaptétele van, és ezekhez kapcsolódnak a többi hitigazságok: Isten, Jézus Krisztus, Egyház. A fontos hitigazságokat az apostoli hitvallás és a nicea-konstantinápolyi hitvallás sorolja fel..
6) Érdemes-e hinni?  „Ha az embertől elveszik az igazságot, puszta illúzió az állítás, hogy föl akarják szabadítani. Az igazság és szabadság vagy együtt járnak, vagy mindkettő nyomorultul elvész.” II. János Pál.

Hitünk főigazságai
1. Egy Isten van. Az egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
2. Isten a világ Teremtője és gondviselő Atyánk.
3. A Fiúisten emberré lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen.
4. Isten igazságos, aki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, de a megtérő  bűnösnek szívesen megbocsát.
5. Isten kegyelme az üdvösségre szükséges.
6. Az ember lelke halhatatlan, teste pedig feltámad.
7. Jézus Krisztus Egyházat alapított, és ennek legfőbb pásztora a római pápa.
8. Jézus szent evangéliuma (örömhíre): Mennyei Atyánk végtelenül szeret minket, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre.

A szentmisében a Nicea-konstantinápolyi Hitvallást (Credo-t) imádkozzuk. A Szentháromságról és Krisztus isten-emberi természetéről szóló tanítás hitünk és keresztény életünk alapja. Minden torzítás, ami e tekintetben a századok folyamán jelentkezett, következményeiben az egész hitrendszert, az erkölcsi és szertartási életet is fenyegette. Ezért az Egyház különös gonddal lépett föl minden ilyen tévedéssel szemben, s újból és újból kifejtette az igaz hitet. Az Apostoli Hitvallást a niceai (325) és konstantinápolyi (381) zsinatokon bővítették ki az ősi hit részletesebb kifejtésével. Ne tekintsük e szöveget fölösleges teológiai részletezésnek. Inkább hatoljunk be a szöveg segítségével még jobban Isten titkaiba. Váljék ajkunkon imádássá, s egyben hálaadássá, amiért Isten önmaga életét az Egyházon keresztül föltárta nekünk. 

Válaszolj az alábbi kérdésekre!
1. Hogyan formált téged eddig a hited? Mit köszönhetsz a hitednek?
2. Hogyan magyaráznád meg Isten tulajdonságait a nem hívőnek?
3. Jézus miért az egyetlen közvetítő az Atya és az emberek között?
4. Miért mondjuk külön: „és emberré lett”?
5. Mit jelent számodra a feltámadás?
6. Kit nevez „Urunknak és éltetőnknek” a hitvallás és miért?
7. Milyen utakon lehet megközelíteni Istent? (pl. Berzsenyi Fohászkodás és Ady Az Úr érkezése)
8. Sorold fel a hit négy alaptételét!
9. Melyek azok a kérdések, amelyek minden embert érdekelnek?
10. Hol lehet megélni a hitet?
11. Hány katolikus van a világon?