Az advent szakrális ízét a hajnali mise, a roráté adja, amely középkori liturgiánk maradványa. Korai felkelésünk hasonlóvá tesz a próféták Messiás-várásához. Nagyon fontos e készület, a velünk és bennünk történő sok-sok kegyelmi érintés. Sosem tudjuk, hogy ezek mikor fejtik ki hatásukat bennünk.
Történt, hogy 1682-ben a Török Porta megkezdte felkészülését az 1683-as hadjáratra, melynek célpontja Bécs elfoglalása. XI. Ince pápának - aki később "Magyarország megmentője" címet kapta -, sikerült szövetséget létre hoznia Sobieski János lengyel király, I. Lipót magyar király és osztrák császár között (1683. márc. 31). Hozzájuk csatlakoztak a német fejedelmek is. A szultán megbízásából Bécs kikémlelése Ali pasára hárult, aki magyar keresztény szülők gyermeke volt, de akit szüleitől a törökök elraboltak kiskorában és janicsárrá nevelték. Kitűnő hadvezér lett belőle. A pasa több nyelvet beszélt, és mint görög kereskedő járt-kelt Bécsben. Kikémlelte a vár erős és gyenge pontjait. 1682 advent elején Konstantinápolyba indult. Útja a királyi Magyarországon, szülőföldjén vezetett át. Egyik este egy templom mellett szállt meg. Amikor az emberek a hajnali misére gyülekeztek, kíváncsiság fogta el, és ő is betért oda. A roráté misén gyermekkori élményei mind életre keltek. Felismerte magyar és keresztény eredetét: a családtól, az egyháztól és népétől való elszakítottságát. Ekkor élete átalakult. Nyomban elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy Bécs ne kerüljön a törökök kezére. A Portát fordítva tájékoztatta. Bécs gyenge pontjait erősnek, az erős részeket gyengének tüntette fel. Amikor elkezdődött Bécs ostroma, őmaga zavart keltett a török táborban. A döntő ütközetet 1683. szeptember 12-én vívták. Bécs megmenekült. Ő este nem menekült el a törökökkel, álruhásan a Szent István templomba tért, ahol hitvallást tett, és csendesen élte le életét.
Vajon nekünk vannak-e gyermekkori rorátés élményeink? A szülők gyermekeiket elviszik-e legalább szombaton reggel a rorátéra, hogy megtapasztalja az áldozatos közösségben Isten jelenlétét. Aki ilyen élményekben is részesíti gyermekeit, azok szívébe mélyen beivódik az istenélmény, a közösséghez tartozás. Később még ha egyeseket meg is szédít vagy elkápráztat a világ, netán eltávolítja Istentől, az Egyháztól, akkor is lelkük világában ott szunnyad a kapott érték, amely valamilyen kegyelmi érintés folytán, egy roráté mise révén Isten kimozdítja őt a közömbösség vagy hitetlenség mocsarából és elindítja újra a közösség boldogító világába. A roráték is a megmaradásunkat, megtérésünket szolgálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése