Az 1848-as események hírét április 4-én hozták el Csíkba. A csíksomlyói diákok Szeredától Pálfalváig a kétfejű sasos táblákat „elröpítették.” Április 18-án a székgyűlés üdvözölte az uniót. Gál Sándor miniszteri biztos Csíkot a magyar haza védelmére szólította fel. A somlyói diákok mind felcsaptak honvédnek. Az iskola kapui három évre bezárultak. Az erdélyi magyarság a székelyek segítségét kérte. Értük az agyagfalvi nemzetgyűlés kiállt (okt.16-18).
Gál Sándor 1849. január 21-én Csíkszeredába jött és január 28-ra három csíki (76, 77, 78. számú) honvédzászlóaljat szervezett. Csík ekkor lépett be a polgárháborúba. Sepsiszentgyörgyről a Barcaságon át a Vízaknánál várakozó Bemhez siettek. Vele voltak Szebennél, Brassónál, a Piski-hídnál, és április 16-án szuronyt szegezve megverik Szörénybalázsnál (Vajszlovánál) az ellenséget.
E hősiességet Petőfi örökítette meg
A székelyek című versében. Hírneves versét bevezető szöveggel küldte meg a debreceni Közlönynek:
„Annak lehet fogalma a székely vitézségről, aki maga látja. … De a székely csak egy feltétel alatt ily vitéz: ha vezére még vitézebb, mint ő, ezért szükséges, hogy Bem legyen a vezérük.”
A Nyerges-tetői csata után (1849. aug. 1.) a csíkszeredai törvényszék Veres Ignác somlyói házfőnököt halálra, Sebestyén Gábor szeredai plébánost és még tíz papot kötél általi halálra ítélt. Wohlgemuth erdélyi kormányzó a halálos ítéletet 10 évi várfogságra változtatta. Sebestyén Gábor plébános nyolc évi várfogság után szabadult.
Emlékük legyen áldott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése