Életünk folytonos szabadságharc

A múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Emlékezünk, gondolkodunk, mert jövőt akarunk! Az egyéni és nemzeti szabadságunk megőrzése állandó küzdelmet jelent ma is. Ezért szabadságharcunk folytatódik.

1920. április 25-én a román néppárt kolozsvári nagygyűlésén Ghilezan dr. főügyész mondta a Gyulafehérvárt gyűlésező Maniuékról: „A kormányzótanácsnál csak a panamisták tudtak érvényesülni, a becsületes tisztviselőknek csak rossz ruha meg rongyos cipő jutott.  A korrupció annyira elhatalmasodott, hogy egész jelentéktelen dolgoknak egyik faluból a másikba szállításához is engedély kellett már. Stefan-cel-Mare 500 évvel ezelőtt szabaddá tette a kereskedelmet, s Maniuék szerencsétlen kormányzása 500 évvel való visszafejlődést jelentett. Hosszú idő kell mindannak a felsorolására, hogy mennyit ártott az országnak... Az a nagy drágaság, amely egyformán fojtogatja Erdély minden lakóját s megbénította a kereskedelmet, ennek az átkos uralomnak az eredménye. Rendeletek jelentek meg, amiknek a megvalósulása éppen az ellentéte a rendeletek intencióinak. Különösen érezhető ez az agrárreformnál, amely valóságos anarchiára vezetett a vidéken. Súlyos bűne a letűnt rezsimnek a kiutasítások embertelen végrehajtása is, ami a külföld előtt ugyancsak megtépázta a románság becsületét, de nagyon megutáltatta az itten élő magyarsággal is a románok sok eddigi vezetőjét.

– Maniu mindig megígért mindent és megnyugtatott mindenkit, de minden ígéretnek az ellenkezőjét hajtotta végre.” (Csíki Lapok, 1920. május 9.). Eddig a kolozsvári volt főügyész megállapítása.

Emlékezünk és szem előtt tartjuk azt, hogy vándorlásunk az örök haza felé tart, és sziszifuszi küzdelmünkben, szabadságharcunkban jelen van az Isten, az ő szava, ereje és gondviselése.

Két múlt századi költő üzenetében látom tennivalónkat.

Először is követeljük vissza egyéni és közösségi javainkat, és el ne adjuk az ősi földet, amely megtartott bennünket. Másodszor legyen szent a család. Leányaink ne menjenek idegenhez. Ifjaink alapítsanak családot és szolgálják az életet.

Pósa Lajos: Anyám intése                            

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:

Gyere haza megpihenni,

Az öreg fák árnyékában

Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában

A cseresznye, piros alma;

Gyermek leszel újra, fiam,

S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,

Az a föld a kalásztermő!

Friss vizet a csörgő patak

Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó

Virágok közt andalogva...

Úgy-e, fiam, hozol majd ki

Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,

Tisztogatod, nyesegeted,

Ablak alatt a kis kertben

Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,

El ne add az ősi telket,

Hol a csűrön késő őszig

Gólyamadár kelepelget!

Reményik Sándor: Elpártolt liliomszál

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Más öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.

Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.

Liliomszál, liliomszál,
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk,
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned. (1933. aug.)

A március 15-i megemlékezéssel hirdetjük, hogy önmagunkra találtunk, mert nyitottak vagyunk a Szeretet feltétel nélküli ajándékozására. A szívünkbe zárunk minden jóakaratú embert, legyen az román vagy roma. És elvárjuk, hogy ők is igazságosak legyenek. Tudatában vagyunk annak is, hogy az eszményt csak tudatos önneveléssel közelíthetjük meg. De megközelíthető annak, aki hisz Istenben és tudja, hogy a múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él! Legyünk szabadok, hogy élni tudjunk. Ha lesz egymillió székely, akkor Európa is megváltozik.