Március van. Tavaszodik a világ. Erre lehet alapozni, mint a szentek segítségére. Rügyek fakadnak, életek indulnak, ahogy az Isten Fia élete is. Csendben.
Március 15. a nemzetté érésünk napja, nemzeti ünnep. Tisztelettel mondhatjuk, hogy Attila, Szent István és Szent László népe itt vagyunk a Kárpát-medencében, még akkor is, ha az országhatárokat már kétszer átvitték a fejünk felett. Itt vagyunk a Kárpátok övezte tájakon, annak minden kis szögletében, ahol az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szelleme végigsöpört Bánát, Délvidék, Dunántúl, Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély településein. Jelen vannak férfiak és asszonyok az erő divatja öltözetben, hogy tisztelegjünk a hősök és áldozatok előtt. Itt vagyunk, hogy mindegyre lelket kérjünk Istentől a küzdő erőnek.
Az emlékezők lelkén mindig átsuhan a pesti március 15-től az aradi október 6-ig terjedő szívet, lelket, testet hol betöltő, hol eltipró másfél év, és 1867-ig tartó elnyomás. A Kökös-i hídnál, a Nyerges-tetőn, Fehéregyházán, Világosnál vagy Aradnál, ha nem is beszélne senki, csak vigyázállásban hallgatjuk a Himnusz dallamát, azzal is gazdagodunk, mert észleljük a föld leheletét, a fák susogását, az emlékjelek néma intését, a szabadságharc ősi szellemét. Ismert és ismeretlen vértanúkra emlékezünk, életáldozatuk előtt meghatódva tisztelgünk, hogy szívünk-lelkünk feltöltsük isteni és emberi erényekkel.
A szabadságharcban vértanú és hitvalló nemzet lettünk. kezdve Szent Gellért, Bőd, Beneta, Beszteréd püspököktől napjainkig. A magyar ember lelkülete a vértanúságra épül, mert akit és amit megszeret, azért kész életét is adni.
Népünk ezer évvel ezelőtt, itt a Kárpát-medencében Isten gyermeke lett, ízig-vérig itt vált kereszténnyé. Az Egyház által itt kaptunk égi és földi koronát. E földön, ahol Isten kegyelme lett osztályrészünk, mindegyre tapasztaljuk Gondviselőnk szeretetét. E szülőföld számunkra az a hely, ahol Isten szeretete érleli bennünk a lélekújulást, hogy gyarapítsuk a kultúrát, civilizációt és szolgáljuk a haladást. Krisztus szeretetének mindennapos átélése szívünkben oltja a hazaszeretetet, a szabadság lelkületét és a vértanúk tiszteletét.
Március 15-én hősi halottainkra is emlékezünk, mert az igazért és jobbért küzdő embernek erkölcsi tartása van. A vértanú valamely eszméért adja életét, így nemesíti meg halála a jellemét. Az eszmék, az ideálok közt, amelyért életét adja valaki, a legnyobb az Isten. A tizenhárom aradi vértanú búcsúlevele is erről tanúskodik. Részben bíztak a győztes belátásában és nagylelkűségében, de leginkább Isten jutalmazó és örök életet adó szeretetében.
Szent IX. Lajos francia királynak valahányszor Poissyba vezetett útja, mindig betért abba a templomba, ahol megkeresztelték és hosszan imádkozott. Egy alkalommal valaki azt találta mondani, hogy miért nem a párizsi Notre Dame-ban imádkozik a király, mert az előkelőbb. Lajos röviden így válaszolt: Ott csak földi koronát kaptam, itt viszont örök koronát.
Minden korban és minden helyen a földi haza szeretetének kifejezője és fokmérője az örök haza szeretete.
Kérjük a jó Istent, segítsen bennünket, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig igaz értékekért dolgozzunk. Tegyünk valamit naponta a magyar örökséghez, dolgozzunk nemzetünk felemelkedésén. Rövid, de nagyra hívatott életünket gazdagítsuk azzal, ami nemesen magyar és istenien örök.
Gyökerei az 1640-es Cromwell-féle királygyilkos polgári forradalomig nyúlnak vissza; ezek a felvilágosodásnak hazudott elsötétedés, deszakralizáció idején megerősödtek, hogy 1789-ben és utána a világ gyümölcséről ismerhesse meg a fát. A „termés” a guillotine-rendszer, majd a kommunizmus vérfürdője, a szerves társadalmak és hierarchiák szétverése, a színtelenné, szagtalanná, arctalanná taposott embermasszák végsőkig történő kizsigerelése, a minden korlátot áttört pénzkapitalista-emberjogista világrend. Vagyis Cromwell puritánjaitól Robespierre jakobinusain, Kossuth és Petőfi republikánusain, Jászi-Jakubovics Oszkár radikálisain, Trockij-Bronstein bolsevistáin és Daniel Cohn-Bendit 1968-as neobolsevistáin-anarchistáin keresztül egyenes út vezetett korunk emberjogista, „politikailag korrekt”, deviancia-dicsőítő dogmatizmusáig. Ez az út egyre erőteljesebb szívóhatású örvény, mely a halálba húz. S amikor a mai SZDSZ eszmei alapvetésében 1789-ben 1848-ban és 1918-ban jelöli meg történeti előképét, akkor nem tesz mást, mint arcátlanul nyíltan kiáltja világgá a destrukció programját.
VálaszTörlésNos, ezért eszem ágában sincs március tizenötödikén, e szomorú évfordulón kokárdát tűzni.
Inkább elmegyek a Ferencz József sörözőbe, hogy egy korsó sörrel felköszöntve emlékezzek azokra, kik rendíthetetlenül hűek maradtak az uralkodóhoz az 1848-49-es felfordulás idején. Legyen áldott I. Ferencz József királyunk emléke!
„A demokrácia mindig és mindenütt a felbomlás és a rombolás princípiuma. Arra alkalmas, hogy az embereket elválassza egymástól, és a társadalmat felbomlassza.” (herceg Klemens Wenzel Lothar Fürst von Metternich-Winneburg)