Sztálin halála kapcsán

1953. március 5. - Sztálin halála. Ekkor egy korszak rajongása és félelmei véget értek.
Március 6-án megtudta a nagyvilág. A Szovjet gyarmatokon szóltak a harangok. Gyászolták a felszabadító atyát.
Oloffson Placid atyának is volt Sztalin-élménye

Olofsson Károly Placid 1916. december 23-án született. A bencéseknél tanult, majd belépve a rendbe, 1940 -ben Pannonhalmán végezte tanulmányait: tanári diplomát és irodalom tudományból doktorátust szerzett. Részt vett az 1945-ös első választáson, Slachta Margit "Keresztény Női Táborának" programjával. Emiatt letartóztatták, és az Andrássy út 60-ba vitték, majd átadták a szovjet MVD állambiztonsági szerveinek. A Szovjet Hadsereg Budapesti Helyőrségének katonai törvényszéke 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Előbb a sopronkőhidai fegyházba, majd 1946 végén a mordovai Potyma lágerkörzetébe szállították. 1955 novemberében térhetett haza társaival. Hazatérése után fűrészgépkezelő lett, később 20 éven át mosodavezető volt, jelenleg a Szentimrevárosi Szent Imre Plébánián teljesít szolgálatot. 2003 februárjában megkapta a PARMA FIDEI - A Hit pajzsa kitüntetést
A Gulágon ragyogó túlélési szabályokat állítottak össze:
1. A szenvedést ne dramatizáld, a panaszkodástól csak gyengébb leszel.
2. Keresd a lágerélet apró örömeit.
3. Mozgósítsd az életenergiád, légy különb rabtartóidnál.
4. Kapaszkodj, amibe tudsz, ha a Jóistenbe, akkor rájössz, Ő is akarja a túlélésed.
"Versenyt rendeztünk az örömök gyűjtésére. Egész nap lestük őket, és este beszámoltunk róluk egymásnak. Ha a levesben kettő helyett három krumplicska volt, az már öröm. Az győzött, aki a legtöbbet találta. Aztán a győzteseket eresztettük össze. A harmadik forduló győztese lett az olimpiai bajnok. Egyszer valaki tizenhét örömöt tudott felsorolni: „Gyerekek, ma nem értem rá szenvedni, mert örökké az örömöket figyeltem, és soroltam, soroltam, nehogy elfeledjem!”
Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa. Olofsson Placid atya élete című könyvet néhány évvel ezelőtt olvastam. Derültem a könyv olvasásakor, de az atya elbeszélésein is a budai ciszterek asztaltársaságában.

Különösen tetszett, amikor az orosz lágerfőnök megkérte, hogy egy újság fotója alapján fesse meg Sztálin képét. Hát nagy feladat volt. Meg is festette, Placid atya, de be is kellene keretezni ám, hogy a főnök születésnapján tudják felavatni. Képkeretet kerestek, de nem találtak. Akkor a raktárba mentek és ott egy halom fából készült WC ülőke volt, amit a győztes hadsereg vagonba rakott és a Szovjetunióba szállítottak, hátha valamire jó lesz. A lágerfőnök ilyet addig nem látott, hát elvett egy keretet és megparancsolta Placid atyának, hogy a Sztalin képet ragassza rá és a gyülekező terem falán helyezze el, amit majd ünnepélyesen le fognak leplezni. Az atya izgult, mi lesz, ha valaki a vezetőségből felismeri, hogy az nem keret, hanem WC ülőke. Eljött a várva-várt pillanat. Lehullt a lepel, óriási öröm ujjongás volt a foglyok körében, mert megérték azt, hogy Sztálin képét a budiülőkéjében láthatják díszelegni.
Ez a nap a foglyok örömnapja volt.
Sztálin, Sztálin, hm... - mondaná az öreg székely - nyugodjék, ha nyughatik!
A történeten most is lehet derülni. Ha derültél, akkor a túlélés útján jársz, mint Magyarország. Csak így tovább.