Húsvéti ételszentelés Csíkszeredában 2.

Húsvét nagy ünnep, Jézus Krisztus feltámadása, ami örök életünk ünnepe is.
A nagyböjt negyvennapos szigorú készülete, táplálkozási fegyelme után, amikor lelkileg megtisztultan és testileg kiéhezetten, először ülhetünk a húsvéti eledelek mellé, azokat előbb megáldatjuk.
A tobzódást távoltartja a szentelés, hiszen most idézzük föl az Utolsó Vacsorát a családban, a magunk közösségében. Fegyelmezetten étkezünk, ahol minden morzsára, darabra nagy tisztelettel vigyázunk, mert szentelmény, és ami nem ehető, azt tüzben elégetjük.

Régi húsvéti eledeleink közé tartozik a tojás, ami Krisztus feltámadására, a piros tojás Jézus vérére; a bárány Jézus áldozatára emlékeztet.

Amint a csirke áttöri a tojás héját és életre kel, úgy támadt föl Jézus is a sírjából, hogy nekünk örök életet adjon.
A közös reggeli után szentmisére megyünk, hogy Krisztus asztaláról is táplálkozzunk.

A húsvéti ételszentelés Csíkszeredában megőrizte évszázados, eleven ünnepélyességét, társadalmi, családi, ökumenikus jellegét. Húsvét reggel 8 órakor a Szent Kereszt Főplébánia előtt, a Kossuth Lajos utcában tartottuk a Kárpát-medence egyik legnagyobb ételszentelését. A szertartás elején egyenes sorokat alkottunk, az ünnephez és a székely nemzet katona múltjához méltóan álltunk fel. 

Népünk ajkán a húsvéti szent eledelek (kalács, kicsontolt sonka, bárány, hámozott tojás, kenyér, só, torma, bor) összefoglaló régi neve  a kókonya. Húsvét napján ezen eledeleket a legtöbb helyen kengyeles vagy kókonyás kosárban viszik a templomba, ahol a szentmise után a pap megszenteli, és ez a kókonyaszentelés. A kosarakat hímzett terítővel, abrosszal takarják le, amelynek elkészítése mindig az új asszony első feladatai közé tartozott. Az ételszentelés után mindenki sietett haza, ezzel jelezzük, hogy a munkában is elsők akarnak lenni.
Az ünnepi szertartás a pápai, a magyar és a székely Himnusz eléneklésével zárult.