Jézusom, bízom Benned!

II. János Pál pápa 2000-ben kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét, hogy azt húsvét után az első vagyis Fehérvasárnap üljük meg. Nagyon beillik ünnepkörünkbe, mert kiemeli a kereső Isten végtelen szeretetét a tévelygő ember iránt. Isten nem hagy magunkra, hanem új kapcsolatra hív, utánunk jön, keres bennünket. Ezt láthatjuk az ősszülők keresésétől kezdve Tamás apostol hitbeli megerősítésén át napjainkig. Mindenki számára nagy élmény, amikor őt valamilyen módon Isten megérinti, megszólítja. A megszólított ember megrendül a szent Isten előtt, aki feltárja önmagát. Az ember megismeri esendő és nagyra hívatott önmagát. Megismeri környezetét és abban betöltendő feladatát is. Ilyenkor szinte tapintható az Isten. Ettől kezdve az ember nem képes úgy folytatni életét, mint addig. A megrendült ember az Istenélmény hatása alatt áll. Az istenélmény érzelmileg, lelkileg átélt esemény, történés, mely a személy megtérését és kiteljesedését szolgálja. Mindenkinek van istenélménye. De akad olyan is, aki nem ismeri fel Isten szólítását, mert nem tanították meg Isten szólítására, mint a gyermek Sámuelt. Az istenélmények megerősítenek az istenhitben, és az élet nehéz szakaszain átsegítenek. Isten keres bennünket. Megmutatja, hogy velünk van, gondunkat viseli. „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul. Átölelt az Isten.”  Szorult helyzetben, imádság közben, Szentírás olvasásakor, a szentgyónást vagy a szentáldozást követő csendben. Az apostolokat örömmel, békével tölti el a húsvéti Krisztus-élmény, és lángra gyújtotta szívüket (Jn 20,19-31). A Megváltó ajkán háromszor hangzik fel: Békesség nektek! Krisztus békéjét elsőként tanítványaira árasztja. Most jelenléte által újjászülethetnek a hozzátartozás végleges örömében. A Szentlelket ajándékozza, rájuk leheli: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A Szentlélek közlésének és a bűnbocsánat szentségének alapítása hatékony jele annak, hogy Krisztus áldozata által Isten kiengesztelődött az emberekkel. Az apostolok ekkor betelnek Szentlélekkel, hogy másokat is bekapcsolhassanak az Istennel, Krisztussal és embertársaikkal kialakítandó harmóniába. Ez az átalakulás ettől kezdve három személyen fordul meg: a Szentlelken, a bűnbánó emberen és Krisztust képviselő Egyházon. Az első keresztény közösség hite és erkölcsi élete a feltámadt Krisztusra épült és Róla tanúskodott (ApCsel 4,32-35). Megtapasztalták, hogy a feltámadt Krisztus, aki elküldte a Szentlelket, természetfeletti erőket is mozgósít az Egyházban. Az apostolok igehirdetését jelek és csodák kísérték. A húsvéti-esemény mindenki számára az Egyház szentségeiben vált hozzáférhető ajándékká (1Jn 5,1-6). Gyakran mondogassuk: Jézusom, bízom benned!

„Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás!” Jn 20,31