A nyílt vizeken, amikor léket kap egy hajó és süllyedni kezd, a parancsnoki hídról szikratávírón leadják a segélykérő S.O.S.-jelet. Ez egy angol mondat rövidítése, ami ezt jelenti: Mentsétek meg lelkeinket! Jöjjetek, segítsetek rajtunk! A hajók és helikopterek, ha meghallják a segélyhívást, azonnal odasietnek, hogy a bajbajutottakat megmentsék. A húsvéti időben átéljük mi is, hogy megmentettek vagyunk. Jézus önmagát adta értünk, hogy ne süllyedjünk az örök halálba. Húsvét és Pünkösd közötti ötven napot a húsvéti misztérium ünneplése jellemez. Kiemelkedő mozzanatot jelentenek a vasárnapok, amelyek az Úr föltámadását hirdetik, más-más megvilágításban.
Ma az apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg (Lk 24,35-48). Azt el kell ismernünk, hogy Jézus megjelenésekor senki sem volt a régi; sem Jézus, sem az apostolok. Jézus feltámadásában valósult meg először a test és lélek egysége: szellemi test támadt fel. A test valóban kinyilvánulása lett a léleknek, tökéletes harmónia jött létre. Ezért Jézus más.
A tanítványok is másak, mert Jézus halálakor nagy zavar keletkezett lelkükben. Amíg Jézus mellett éltek, szívükben kirajzolódott, hogy ő Istentől jött valaki. Nagypénteken minden reményük összeomlott. Már nem képesek sem a múltat, sem a jelent, pláne a jövőt átlátni. Semmiről sincs átfogó képük, életüket sem tudják elhelyezni. Erőt vett rajtuk a félelem és a szorongás. A megijedt apostolok körébe „Békesség nektek” – köszöntéssel jelent meg a Feltámadott. A feltámadás által Jézus külső megjelenése annyira megváltozott, hogy az Úrnak különféle módon kellett meggyőznie őket testi valóságáról. A tanítványok első reakciója a félelem. Jézus először rákérdez ijedségük és zavaruk okára, és nyomban kezét meg lábát mutatja, hogy tapintsák és nézzék meg. Elsőként testének fizikai valóságáról győzi meg: „Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!”
Meggyőzi, hogy nem kísértetet látnak, hanem egy megtapintható személyt, aki nem kizárólag szellem, hanem teste is van. Ekkor félelmük örömbe csapott át, de most sem hisznek. Az érzelmi felindulásból született örömnek is át kell alakulnia, mégpedig békességgé. Jézus körültekintően munkálja bennük a húsvéti hitet.
Megjelenése második mozzanata, amikor kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér. Kérésére az odaadott sült halból szemük láttára evett és megmondta: be kellett teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.
Harmadik mozzanatként megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, a mindenkinek szóló örök érvényű üzenetet: szeretlek téged. A tanítványok csak ekkor jutottak hitre. Péter apostol arról tanúskodik, hogy az Egyház minden kegyelmi ereje, hatalma a feltámadt Krisztustól ered (ApCsel 4,8-12). Van bűnbocsánat, lelki béke, mert a feltámadt Krisztus a mennyből folytatja közbenjárását Egyházában (1Jn 2,1-5a).
Ma az apostolok hitre jutásával ismerkedünk meg (Lk 24,35-48). Azt el kell ismernünk, hogy Jézus megjelenésekor senki sem volt a régi; sem Jézus, sem az apostolok. Jézus feltámadásában valósult meg először a test és lélek egysége: szellemi test támadt fel. A test valóban kinyilvánulása lett a léleknek, tökéletes harmónia jött létre. Ezért Jézus más.
Meggyőzi, hogy nem kísértetet látnak, hanem egy megtapintható személyt, aki nem kizárólag szellem, hanem teste is van. Ekkor félelmük örömbe csapott át, de most sem hisznek. Az érzelmi felindulásból született örömnek is át kell alakulnia, mégpedig békességgé. Jézus körültekintően munkálja bennük a húsvéti hitet.
Megjelenése második mozzanata, amikor kapcsolatot teremt velük, ennivalót kér. Kérésére az odaadott sült halból szemük láttára evett és megmondta: be kellett teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.
„Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!” (Zsolt 4,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése