Csík benépesítése mindenképpen a kora Árpád-korban megkezdődött.
A 12. században már szervezett vármegyei és egyházszervezet nyomait tárták fel
a régészek. A Nagysomlyó-hegyén állt a királyi vár, Somlyóvára (röviden Sóvár),
ennek nyugati részén a bencés monostor. Az 1241-es tatárjárás pusztítása után kibontakozott
az élet. Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben szerepelnek a mai plébániák. A
ferences kolostor elődje és a Salvator-hegyi Salvator-kápolna régészeti leletei
a 14. század közepéről valók. A monostort valószínű, Lackfi Endre erdélyi vajda
a pálosoknak építtette, fogadalma emlékére, hogy a székelyekkel a moldvai
részeket megszállva tartó tatárok fölött diadalt aratott 1345-ben és 1352-ben.
A csíksomlyói monostor egyben fogadalmi szentély volt. A pálos monostor az
1421. és 1430. évi török, majd török-tatár betöréskor pusztult el. A monostort
feladták, és a Salvator-hegyi remeteségbe húzódnak vissza.
A csíksomlyói romos
kolostort 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaky Dénes pápai bíztos az
obszerváns ferenceseknek adta át, akik nyomban újjáépítéséhez kezdtek. Nem volt
könnyű feladatuk, éppen megsegítésükre IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt
levelében július 2-ra hét évi búcsút engedélyez, ha meglátogatják az épülő
templomot, adományokkal segítik és szentségekhez járulnak. A pápai bulla
kiemeli, hogy oda „a lelkes hívek
sokasága fogadalomból szokott elzarándokolni, és naponta se szűnnek
felkeresni.”
Az 1475-ös szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet,
hogy minden pálos templomban, kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. VIII.
Ince pápa 1484-ben pünkösdszombatra és pünkösdvasárnapra teljes búcsút
engedélyezett a pálosonak. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús
zarándoklat a Salvator-hegyi kápolnához.
Az erőszakos reformátorok éppen
pünkösdszombatján akartak Csíkra törni, és ezt megelőzendő a hívek Gyergyóból
és Csíkból is Somlyóra jöttek kérni a Szent Szűz segítségét hitük védelmében. A
férfiak zászlós kereszt alatt,
hadrendben vonultak a Hargitára, ahol 1567. május 17-én, pünkösdszombatján „vérükkel és véres fegyvereikkel”
védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől
kezdve a pünkösdszombati búcsút fogadalmi ünneppé is nyilvánították. Azóta a
legnagyobb odaadással üljük meg nemzedékről nemzedékre. Bővebb tájékozódást kaphat A csíksomlyói pünkösdi búcsú
eredettörténete c. könyvemben.
A könyvet ismertette, Udvarhelyi Nándor a Honismeret 2011/6. számában.
http://www.hnm.hu/honismeret/folyoirat/Honismeret2011-6.pdf
A könyvet ismertette, Udvarhelyi Nándor a Honismeret 2011/6. számában.
http://www.hnm.hu/honismeret/folyoirat/Honismeret2011-6.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése