A húsvéti kegyelmek

Az Egyház és a családok ünnepelnek, amikor valamelyik tagja szentségekhez járul. A kereszteléskor, elsőáldozáskor, bérmáláskor, házasságkötéskor, papszenteléskor. Ünneplőbe öltöztetjük szívünket és megterítjük asztalunkat. A szentgyónáskor és a betegek kenete felvételekor mindezt nem tapasztaljuk, pedig e két szentség is olyan fontos, sőt a bűnbánatszentsége az első helyen kellene álljon. Ahogy a tékozló fiú hazatérése felett örvendezik az Atya, nekünk is örvendeznünk kellene, hogy egy testvérünk visszatért a szeretet útjára. Ma 62 elsőáldozó gyerek örömében veszünk részt. Nagy ünnep a kegyelmi életben való személyes elindulás. Egy hét múlva a nagykorúvá érett ifjainkat ünnepeljük. A bérmálás szentsége megerősít az öntudatos keresztény életben. „A bérmálás a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a "keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, amely szükséges a keresztségi kegyelem teljessé válásához. A keresztények ugyanis "a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet". (KEK 1285). 

Kedves Szülők! A különféle közösségek közül, amelyekbe az ember beletartozik, a családnak van a legfontosabb szerepe. Abban növekszik fel a gyerek, kapja az első és legmélyebb benyomásokat. A családnak döntő szerepe van a keresztény életben is, mert a vallásos családban maga is vallásossá lesz, közömbösben közömbössé válik. A gyermekkori hitoktatást, szentmisén való részvételt a család imádsága erősíti (Jn 17,11b-19). Fokozatosan ráébred a gyerek arra, hogy Isten jelen van az életükben, személyes kapcsolatban vannak Vele. A gyerekek a szülői- és az istenszeretet által alapozzák meg értékrendjük elemeit, amelyek életükön át kísérik őket. Megtanulják és rájönnek arra, hogy az egyházi közösségben van a helyük. Ezért beszélgessenek gyermekeikkel az élet kérdéseiről, legyenek segítségükre nehézségeik, kétségeik megoldásában és a Szentlélek működésének felismerésében. Beszéljenek istenélményeikről, a hitben élés fontosságáról.  

A bérmaszülő kiválasztásának feladata a bérmálandóra hárul. Legyen olyan, aki erre alkalmas, vallásos életet él, és bírja a gyermek bizalmát. Katolikus, már bérmálkozott, egyházilag rendezett házasságban él, nem áll egyházi büntetés alatt, gyermekeit katolikus módon neveli és érett erre a tisztségre. A bérmaszülő az egyházközséget is képviseli, annak felelősségét vállalja magára. Feladata, hogy támogassa a bérmálandót vallási nehézségeiben. Szavával és példájával hasson a bérmálandóra,  bírja bizalmát és legyen segítségére vallásos életének alakításában (ApCsel 1,15-17. 20a. 20c-26). Ez az egész életnek a hit szemével való szemléléséből áll. A bérmaszülő társ, vezető, példakép, imádkozó ember.  A bérmaszülő ezt a szolidaritást úgy fejezi ki, hogy a bérmálandó vállára teszik a kezét. Ezzel jelzi, hogy a keresztény életben nem vagy egyedül, én is veled vagyok és segítelek (1Jn 4,11-16). A szülők és bérmaszülők gyerekeikkel együtt szentgyónást végeznek, áldoznak és részesülnek  a pünkösdi kegyelmekben.   

    

„Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten” 1Jn 4,12.