Pünkösdkor megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. Most a teljes
Szentháromságra tekintünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek. Kinyilatkoztatásból tudjuk,
hogy az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megszentelt. Jézus
Krisztus tanúsítja, hogy a három személy egy: én és az Atya egy vagyunk. Én
elküldöm nektek Atyámtól a Vigasztalót. A Szentháromságról szóló
kinyilatkoztatás nem ellenkezik az emberi értelemmel, mert nem abban három,
amiben egy. Ha kezembe veszem a háromszögű vonalzót, az egészről azt mondom: ez
egy vonalzó és a szögekről viszont, hogy három. A Szentháromság képmása a
család, amely az apa, az anya és a gyerekek egy közössége. Az Isten természete
egy, amely három személynek – az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek – a
természete. Jézus Krisztus tárta fel Isten belső életét, amit csak hittel lehet
elfogadni, mert képmásai vagyunk, és életünk mélyén ugyanaz a vágy húzódik meg:
szeretni és szeretve lenni. A mai ünnep Isten teljes szeretetéről szól. „A
szeretet soha sem teljes egyfajta önkinyilatkoztatás nélkül. Lehet a
szeretet jóakaró, jót cselekvő, akár hősies fokot elérő is, kiterjedhet az
ellenségre, de az ilyen szeretet legfeljebb tökéletes, de nem teljes szeretet. A
teljességre jutott szeretet a kölcsönös szeretet.” (P.Barsi Balázs).
Jézus
Krisztus által az Atya szeretete teljes lett bennünk, amikor
megkeresztelkedtünk és arra kaptunk meghívást, hogy éljünk kölcsönös szeretetben
a Szentháromsággal. Az Egyházban megismertük Istent, aki önmagát adja nekünk.
Isten fiai vagyunk és szabad utunk van a Szentlélekben Krisztus által az
Atyához (Róm 8,14-17). Az ószövetségi kinyilatkoztatásból Istent csak
úgy ismertük meg, hogy Ő az egyetlen örök létező és hozzá hasonló nincs sem
égben, sem földön (MTörv 4,32-34. 39-40); Őt pedig teljes szívünkből kell szeretni, mert Ő az örök
Van, és hívása tegnap, ma és holnap is időszerű; az újszövetség népe, az Egyház
még nagyobb isteni kiváltságban részesült (Mt 28,16-20): a világ
legcsodálatosabb valósága, hogy Isten mint Háromság lépett kapcsolatba az
emberrel. Az Egy Isten háromságos mivoltában is belépett az emberi történelembe
és folytatja a teremtést, a megváltást és a megszentelést. A Szentháromság a
keresztény élet ősforrása. Jézusban bírjuk e mélységes forrást, de kimeríteni
képtelenek vagyunk. Nem is ezért van, hogy kiigyuk, hanem hogy éljünk általa.
A
Szentháromság az emberi társadalom mintaképét jelenti minden téren, még
gazdasági, politikai, kulturális és sport szinten is. Egyszerűen szólva,
tudjunk kezdeményezők lenni, mint az Atya; ugyanakkor tudjunk be- és elfogadók
lenni, mint a Fiú; és kölcsönös szeretet megtestesítője lenni, mint a
Szentlélek. Csapatmunka, összjáték, egységes fellépés alapja a szentháromságos
élet modell. A krisztusi közösségben a szentháromságos szeretet által minden
személy önmaga marad, megőrizve azonosságát, és ugyanakkor önzetlenül nyitott a
másik iránt. Az eucharisztia ünneplése által Jézus Krisztus a szentháromságos
közösséget erősíti és ez reménnyel tölt el népi társadalmunkat illetően is,
mely a széthúzás miatt szétesőnek tűnik.
„Íme, én veletek vagyok
mindennap a világ végéig!” Mt 28,20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése