Jót s jól!

Az idei érettségi eredményekből még a vak is látja, hogy oktatási rendszerünk padlón van. A legfőbb tanítóhivatal, az oktatásért-nevelésért felelős minisztérium az 1989-es változás óta a hétköznapi politika és szélsőséges érdekek játékszere. Nincs átgondolt nevelői-oktatói tanterv. 

Látszat eredmények születtek/nek, csalások sorozatát követték el, diplomákat gyártottak, plagizátorok lettek doktorok, most meg a technika segítségéhez folyamodnak, bekamerázzák a termeket, hátha jobbak lesznek a diákok? Nem az élethez szükséges ismereteket vagy a diákok tudását mérték fel, hanem valakiknek az elgondolása szerint pontoznak, ezért siralmasak az eredmények, sérültek a diákok. Régen a pedagógus szeretettel tanított és nevelt. A közösségi kapcsolatainkat is a szeretet határozta meg. Ma mindent számításból akarnak elérni, megkapni vagy leadni. Közben előadásokat tartanak az érzelmi intelligenciáról és a szociális kompetenciáról. Ugyebár, ha valamit cifrán mondunk, az tudományosnak hangzik, pedig ez ködösítése a szeretetnek és a közösségi kapcsolatnak. Jó volna, ha a több mint kétszáz éve megírt tanács szolgálna az oktatás-nevelés alapjául. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,/ Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” (Kazinczy: A nagy titok)

Az ókorban, de még az ószövetségi vallásban sem volt állandó tanítóhivatal, de kezükben volt egy-egy bölcs tanítása vagy Isten tízparancsolata. 
Az ószövetségben a Gondviselő szeretetének jele volt a papság, a prófétaság és a királyság. Isten általuk alakította választottait egységes néppé. A próféták esetről esetre ostorozták a visszaéléseket. Jeremiás próféta a gonosz pásztorokat kritizálja: akik ahelyett, hogy összeterelnék Isten népét, szétszórják; ahelyett hogy osztogatnának, fosztogatnak; ahelyett hogy megőriznék, elveszni hagyják; ezért Isten a babiloni fogsággal bünteti meg (Jer 23,1-6). Népét szétszórva sem hagyja el Isten, hanem megmutatja irgalmát: jó pásztorokat ad, akik összetartják a maradékot, és visszavezetik. Mindezt Dávid igaz sarja, a Messiás viszi végbe. 

A zsoltárban Jézus alakja és a nép öröme körvonalazódik: „Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell látnom” (Zsolt 22,1). 
A próbaútról visszatért apostolokat, Jézus meghallgatja és pihenésre hívja (Mk 6,3o-34). Külön oktatni akarja, hogy alkalmassá váljanak küldetésükre. Ez azonban nem sikerült, mert az apostolok nyomán a nép nagy tömegben kivonult Jézushoz, mert éhezik az Isten szavát és a kegyelmet. 
Jézus együttérzéssel van közöttük, ezért szeretettel tanítani kezdte őket, mivel boldogságukat akarja. Példát mutat apostolainak, hogy a szeretet mindig kész az áldozatra. Halála és feltámadása által a mennyei Atya gyermekeivé tett minden ember (Ef 2,13-18). Ma a Krisztus szerezte új szövetségben, csak szeretettel lehet „jót s jól” tanítani-tanulni, méltósággal élni.

„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és a nyomomban járnak.” Jn 10,27.