Az élet nagy tétje

A Szentírás Isten szerelmes levele, amit hozzánk intézett. Aki így veszi kezébe a Szentírást, az bizonyára életének titkát találja benne. 1938-ban Reinhold Schneider német író, költő írta: „Karácsonyestéjén felnyitottam a szentírást, és pár fejezet elolvasása után kirohantam a hideg, sötét utcára. Világos volt előttem: az igazság igénye és követelménye téríti meg az életet. Ezt a könyvet nem lehet olvasni. Ezt tenni kell. Ez nem is könyv. Ez az élet hatalma. Lehetetlen csak egy sort is megérteni belőle a nélkül az elhatározás nélkül, hogy megvalósítjuk.” Schneider felismerte, hogy az igazság szerint kell cselekednie: „A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra, aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.” Az üldözött Belon Gellért püspök mondta: „Az igaz, hogy Isten a kinyilatkoztatásban elindított egy földi téreken emberileg is megszervezett és rendezett üdvösség-folyamatot: az Ószövetségben a választott néphez, az Újszövetségben az egyházhoz való tartozást. De nem hagyott kétséget aziránt, hogy a kezét ezzel nem kívánta megkötni az üdvösség adásában.”  

Isten nemcsak bizonyos csoportokra, hanem minden emberre ki akarja árasztani Lelkét (Szám 11,25-29). Amikor Mózesnek már nem volt elég ideje és ereje a nép terhét hordani, az Úr parancsára hetven férfiút választott ki és állított a szent sátor elé, akiket Isten lelke eltöltött és prófétai elragadtatásba estek. Ezzel mutatta  meg Isten, hogy kegyelmét bőven adja, és akik megkapják, azok a közösség szolgálatára kapják. A két választott is megkapta, akik nem mentek el a közösségbe. Mózes örült, elismerte a prófétálás adományát a közösségen kívül is. Mintha Jézust hallanánk: más juhaim is vannak, akik nincsenek ebben az akolban. Isten Lelke működik abban, aki Jézus nevében teszi a jót. Ezt megtapasztalták az apostolok is (Mk 9,38-48). Az ifjú János mondta Jézusnak: „láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Az Úr „ne tiltsátok meg” válaszából kitűnik, hogy olyan Egyházat akar, amely nyitva áll minden jóakaratú ember előtt. Tudta, hogy az igazi hithez nem könnyű eljutni, de azért sok ember keresi az igazságot a kegyelem hatása alatt. A legtöbben útban vannak feléje, ezekre várni kell. Rájuk vonatkozik a megállapítás: „aki nincs ellenünk, az velünk van.”  

Jézus az egész embert akarja szeretetének vonzásában tartani, hogy az isteni élet növekedjék benne. Éppen ezért a keresztény Isten kegyelmébe kapaszkodik, nem jár bűnös úton, és nem ragaszkodik bűnös dolgokhoz. Saját történetünk az akaratunktól függ. Közreműködésünkkel Jézus kérő imája válik életté: „Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság” (Jn 17,17). A keresztény élete Jézusból táplálkozik, s mindenütt teszi a jót (Jak 5,1-6). Lisieux-i Szent Teréz (1873. jan. 2. - 1897. szept. 30) így határozta meg az Egyházon belüli helyzetét: ,,az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szeretet!” És ezt megvalósította. Szent lett. 

Az élet nagy tétje: szentté leszek-e? Boldog XXIII. János pápa erre buzdított: „Legyünk vidámak, bizakodók, keressük a jobbat, s hagyjuk a verebeket csiripelni!”