A ma esti
szentmisét Makovecz Imre építészért ajánlom fel, aki 2011. szeptember 27-én hunyt
el, akinek az egyházi művészet vált legátéltebb és legzseniálisabb kifejezési
terepévé. Halála előtt néhány héttel ért véget az a kiállítás, amellyel a világ
hatvan vezető művésze köszöntötte XVI. Benedek pápát, pappá szentelésének 60.
évfordulója alkalmából. Világhírű festők, szobrászok, építészek, ötvösök,
költők, zeneszerzők, fotóművészek és filmrendezők művei jelenítették meg – a
kiállítás címének megfelelően – az
igazság ragyogását s a szeretet szépségét.
A megnyitó
alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez:
„Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők
szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden
létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az
életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”
A
csíkszeredai Millenniumi-templom Makovecz Imre életművének fontos része, amely
a pápai felhívásra adott korábbi válasznak tűnik. E templom nemcsak az ezer
éves múltunkat tükrözi, hanem a többit is.
Az oltár körül úgy jöhetünk össze,
ahogy azt 50 évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinat atyái megfogalmazták,
ti. Jézus Krisztusban váljunk családegyházzá. E templom formájában azért
jelenült meg ez a tanítás, mert Imre bátyám megértette gondolatainkat, és mi is
az ő formainyelvét. Nagyon is egymásra találtunk. Munkáját ingyen adta! Most is
köszönjük.
Helytálló
ahogyan az Osservatore Romano (2011. szept. 29.) a halálhír kapcsán méltatta a Kossuth-díjas
építészt: „Templomai mind a hit
jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését
idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény
szívébe juttatják el.” Halálával tehát egy olyan építész távozott, akit a
Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között.
Érthető,
hogy egy évvel ezelőtt miért is tűztük ki a Millenniumi-templom tornyára a
fekete lobogót, és városunk küldöttsége miért rótta le kegyeletét október 8-án a
nagy halott előtt. Imáinkkal kísérjük őt
ma is, hogy az Élet Ura részesítse boldogító színelátásában, aki által több
lett a fény és a szeretet a mi zord világunkban.
Kedves Tisztelendő Uram,
VálaszTörlésKöszönöm megindító sorait és az Apámért felajánlott szentmisét.
Isten áldja,
Makovecz Benjamin
Kedves József atya!
VálaszTörlésKöszönöm levelét, meghatottan olvastam.
Jó lenne, ha Erdő Péter bíboros úr is olvasná ezeket a sorokat, hátha meglágyítaná szívét a Felső-Krisztinavárosi templommal kapcsolatban…
A reményt persze nem adtuk fel.
Nagyon sokat jelent nekem, hogy Egyházunk döntő része hiteles egyházművészként tekint rá, és nem eretnekként – ahogy néhányan…
Szeretettel üdvözli,
Makovecz Pál