A tudomány is elenyészik

A pasztorális bizottság üléséről hazajövet csütörtök este csodálatosnak tűnt a csillagos ég a Cekend- és a Tolvajos-tetőről nézve. Milyen nagy a világ és milyen kicsik vagyunk, és az örökkévalósághoz képest a világ is semmi.  Kulin György csillagász írja: „A világ igazi valósága és szépsége a szemmel látható, és a természetes érzékszerveinkkel felfogható világon túl van. Most még a fény az egyetlen, ami bennünket összeköt az elénk táruló panorámával. A szemünkkel nem látható fényeket és sugárzásokat éppen olyan anyagi valóságoknak ismerte fel a tudomány, mint amilyen valóság a fény vagy a kezünkben tartott kődarab… A Föld lehetőségei korlátozottak. A Világegyetemből szerzett ismeretek azonban megtaníthatnak arra, hogyan kell jobban gazdálkodni a kapott anyagkészlettel... Szegényebbek vagyunk, mint a csillagok, de a szegénység kárpótlása az élet.” (A távcső világa, Bp. 1980, 23-27) 

Az élő világ parányi embere képes megismerni a világot, mert ő kapta Teremtőjétől, ami e világnál is többet ér, a szellemi lelket. Ezért képes a csillagos égről leolvasni az irányokat, a pontos időt. Az égtől ellesett törvények alapján megizmosodott mechanika a technikánk alapja lett. Az égi mechanikából kinőtt földi mechanika segítségével előre megtervezzük egy épület statikáját, egy híd, egy repülőgép teherbírását. Az Univerzum megfigyelhető lett, és ami megfigyelhető, az már eleve véges. A csillagász Világegyeteme véges és mégis elképesztő. Szellemi lelkünk pedig ezen is túl ér, a Teremtőhöz. Az egyházi év utolsó előtti vasárnapjának olvasmányai a világ és benne az ember értékét és jövőjét világítják meg. A vajúdó világnak, az idők végének nagy szenvedéseire és félelmetes eseményeire figyelmeztetnek, másrészt örömre hangolnak (Dán 12,1-3). Dániel próféta a félelmek bemutatásával indítja a jövendölést, amely utoljára alkalmat adnak a bűnösök megtérésére és a választottak végtisztulására. Vigasztaló esemény, hogy Isten választottai túlélik a megpróbáltatások idejét. Itt kifejezetten szó van a feltámadás és a túlvilági igazságszolgáltatásról: „sokan feltámadnak, az igazak örök életre, mások örök kárhozatra.” 

Akik másokat is elvezettek az igazságra, azok „tündökölnek örökkön-örökké miként a csillagok”. Vigasztalás ez a szülőknek, nagyszülőknek, tanítóknak, papoknak, akik a nevelői munka gondjaiban, küzdelmeiben részt vesznek. A világ átalakulása, a jövő közelsége Jézus Krisztussal elkezdődött és ő fogja lezárni (Mk 13, 24-32). Jézus a világmindenség összeomlásával Isten hatalmát szemlélteti. De a rettegést sugalló képanyag mögött ott van a biztatás, hogy Jézus dicsőségesen eljön, a jó véglegesen győzedelmeskedik. Akkor mindenki felismeri az igazságot, és Jézus összegyűjti választottait a világ négy tájáról. Az ember eljut örök céljához. Örömteli, hogy Krisztus saját maga készíti fel választottait a méltó találkozásra úgy, hogy állandóan közben jár az emberekért (Zsid10,11-14. 18). A szentmisében Krisztus egyetlen áldozatát jelenítjük meg, hogy áldozatába emelje életünket és méltóképpen fel tudunk készülni a nagy találkozásra.  

„Imádkozva virrasszatok szüntelen, hogy az Emberfia elé méltón álljatok!” (Lk 21,36).