Valahányszor egy
nép magának jövőt akar teremteni, először a családokat kell testben-lélekben
egészséges közösségekké formálni. És miből épül fel az egészséges család? A szülők szeretetéből, lemondásából és
megértéséből.
A jövőt és a megújulást vázolta fel Eperjes Károly remek
előadásában. A neves színművésznek és Bolberitz Pál professzornak közös interjú
kötete már korábban megjelent. Abban olvastam: „Az ateizmushoz vezető út három
nagy lépést jelent: az egyház elvetését, Jézus Krisztus elvetését és végül
Isten elvetését. Ez a történelem során is pontosan így történt. Három évszámra
hívnám fel a figyelmet. 1517-ben Luther Márton kitűzi a wittenbergi vártemplom
kapujára a maga reformszándékú téziseit: Isten van, Jézus Krisztus a második
isteni személy, de a katolikus egyházat elveti. Kétszáz évvel később, 1717-ben
Londonban megnyílik az első szabadkőműves páholy. Azt vallják: Isten van, Jézus
Krisztus nem volt Isten fia, lehet, hogy nem is élt, az egyház pedig reakciós.
Újabb kétszáz év múlva, 1917-ben Szentpéterváron – a későbbi Leningrádban –
összehívják az első ateista világkongresszust. Azt mondják: Isten nem kell,
Jézus nem kell, és az egyház sem kell. Minden egyéni életben is ebben a sorrendben
következik be az Istentől való elfordulás.” (Bolberitz Pál – Eperjes Károly, Thália és Teológia, Bp, 2003, 100.). Félévezredet
tömören összefoglalva látjuk Európát. És belátjuk, hogy azért ilyen, mert
elveszítette azt az objektív értékrendet, amely Európává tette. A szellemi
értékek (igazság, jóság, szépség, szentség) iránti fogékonyságát veszítette el.
A szellemi értékekhez nemcsak a racionális értékek tartoznak, hanem az erkölcsi
értékek, a vallási értékek is.
Európának gyönyörű múltja van, azonban ha nem
tér vissza klasszikus és keresztény gyökereihez nem lesz jövője. A kultúra az
ember értékek iránti fogékonyságát jelenti. Az európai ember értékrendszerét a
liberális gondolkodás és a fogyasztói társadalom gyengítette meg. Olyan
állapotba került, hogy a reklám és a média annyira motiválja, hogy már szinte
kényszerből cselekszik. (Amerikai üdítő, farmer, cipő, stb. a gyermeknek tízóraira
pénz kell, hogy azt vásároljon, amit akar.) Az öntörvényű embernek nem kell a
közvetítő Egyház. Nem tud azonosulni Jézussal, mert szent, és nem kell Isten,
aki mindenható. Az ilyen ember élete hasonlít a fészekből kiesett madárfióka
sorsához. Hogyan lehet kigyógyulni ebből a betegségből? Először is, ha semmit
sem helyezünk Isten szeretete elé (MTörv 6,2-6). Ha naponta tudatosítjuk, hogy „az
Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből és minden erődből.” Ez belső magatartást szül. Másodszor, ha
Isten szeretetét kiteljesítjük a felebaráti szeretetet kötelezettségével (Mk
12,28b-34). Harmadszor, ha minden izmus közepette, Jézus a törvényünk (Zsid 7,23-28). Ő legyőzte a bűnt,
benne új üdvrend jelent meg, hogy aki neki szenteli magát, az kedves áldozattá
váljék Istennek. A nevelésnek ez a lényege: megtanítani a gyermekeket isteni
módon szeretni, hogy jó emberek legyenek. Ha felfedezik, hogy Krisztus által a
szeretet birodalma várja őket, s ők kedvet kapnak e birodalomba belépni, ez a
minden.
„Aki szeret engem, megfogadja szavamat.” (Jn 14,23).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése