A nürnbergi Krisztus és az erdélyi magyarság

Nürnberg egyik templomában Szent Szebaldusnak sírján sokféle szobordísz ékesíti a 13. században öt szobrásztestvértől és atyjuktól készített műemléket. Ezeket az ó- és újszövetségi alakzatokat mindenféle ötvösdíszek tarkítják. Látszik, hogy az alkatrészek szétszedhetők, de hogy mi tartja össze az titok.
E rejtély kulcsa egy Krisztus-szoborban van, mely fenn a középen csavarral rögzítődik az oltárhoz. Ha a csavarját lehajtjuk, a szobor elmozdul és a fémszobrok széthullanak.
Ez csodálatos jelképe annak, miként tartja Krisztus össze az ő Egyházát természetfölötti erővel, hogy megszentelje - miután a keresztség fürdőjében, az élet igéjével ragyogó tisztává akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen (Ef 5,27).

**
Milyen fontos lenne, ha Krisztus szeretete tartaná össze az erdélyi magyarságot, s nem a palástos urak. Mindazt, amit
http://dkjozsef.blogspot.ro/2012/12/2019-december-9.html
cím alatt írtam, beigazolódott.
A csíkiak józan kitartása az erdélyi magyarság helyzetét jó irányba billentette. Hála Istennek.
Ugyanekkor sajnálom, hogy a szórványban nem vették komolyan a választást - mert a vezetők egyrésze néma kutyák módjára viselkedett, talán kényelmes pietizmusból -  pedig az ők életük a legveszélyeztetettebb. Sunyítottak és szirén hangokra hallgattak. Az EMNP kampányolói valóban a voksokat a román pártok kosarába "dobták". Most nézzenek szembe becsapott szavazóikkal. A Mikulásnapi levél írója - bizonyára - a közeljövőbe nem fogja betenni lábát se hozzánk, sem a csíkszentsimoni kocsmába.