Oldalak

2012. 12. 01.

A szegény legény és a pap



A X. és a XI. század fordulóján Belgiumban élt egy szolgalegény, aki elment Laekenbe, a Boldogságos Szűz Mária kegyképe elé imádkozni A templom papja felfigyelt erre a derűs arcú, buzgón imádkozó fiúra. Megkérdezte, hogy mi szél hozta ide? A legény elmesélte, hogy Anderlachban sok testvére van és odahaza bizony szegénységben élnek, de zúgolódás és elkeseredés nélkül. A legnagyobb nyomor idején is így imádkoznak: „Elég gazdagok vagyunk, mert szeretjük az Istent” vagy ahogy Tóbiás mondta: ”Elég gazdagok vagyunk, ha féljük az Istent”. És öröm költözik szívünkbe. Most azért jött ide, hogy munkát keressen és segítsen valahogy a testvéreinek. Gondolt arra, hogy remete lesz s a pusztában éli le életét. Igaz, itt a közelben puszta nincs, és azt sem tudja, hogy kell kezdeni a remeteséget. A plébános Guidót sekrestyésnek alkalmazta, aki örömmel látott feladatához. Attól a pillanattól Guidó haláláig ragyogott a templom, mert a sekrestyés mindent Jézus iránti szeretetből tett. Az Egyház ma Szent Guidóként ismeri (+1012. szept.12). A lélek gazdagsága, gazdaggá teszi a világot. Ha Jézus szeretetét mellőzöd, akkor nyomorult lesz a világ. 
Mit akarsz gyarapítani?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése