I. János Pál pápa mindössze két hónapig ült Szent Péter székében, hirtelen meghalt. Érthetően, közvetlenül beszélt és szerette fűszerezni beszédeit. Ő beszélte el, hogy az egyik plébános lelkesen prédikált az Egyházról. Mise után azonban az egyik híve megjegyezte: - Nagyon szép, amit mondott, de az Egyház nem olyan szép, ahogyan ön azt beszédében ecsetelte. Majd nagyon sok hibát mondott el, hogy állítását alátámassza. - Ebben igaza van önnek, jegyezte meg a plébános és jó lenne, ha ilyesmi nem fordulna elő Isten Egyházában. De hadd mondjak ezzel kapcsolatban valamit!
- Szívesen
meghallgatom, válaszolt a hívő.
- Bocsásson meg, de úgy látom, piszkos az inge gallérja.
Vagy talán tévedek?
- Nem atyám, valóban így van. Ideje, hogy inget
cseréljek.
- Mit gondol, miért piszkos annyira? Talán nem használt
szappant a mosakodásnál?
- Eltalálta, így történt.
- Nos, barátom, az Egyház „nyaka” is azért piszkos, mert
kevés szappant használunk.
- Miféle szappanra gondol? - Például az imádságra, a
bűnbánatra, hogy eltávolítsuk lelkünkről a bűnök szennyét. Mennyivel szebb
lenne Egyházunk, ha tagjai több „szappant” használnának. Nem az Egyházban van a
hiba, hanem a mi restségünkben. (György Attila, Vegyétek és egyétek, 248.)
**
Advent van. Dúdoljuk el ezt a szappanozó gyermekdalt, hátha megindít:
Advent van. Dúdoljuk el ezt a szappanozó gyermekdalt, hátha megindít:
Elvesztettem a kegyelmet,
Vádol lelkem érte.
Annak, aki visszaadja,
szívem adom érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én lelkemet is
az Istennek adni.
Vádol lelkem érte.
Annak, aki visszaadja,
szívem adom érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én lelkemet is
az Istennek adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése