Jótállás - garancia

A jótállás – más szóval garancia, szavatosság – jelentése, hogy valaki erkölcsi vagy anyagi felelősséget vállal valakiért, valamiért. A bizalmas társalgásban így használjuk, kezeskedik valamiről. A gyermekek megkeresztelésekor a szülők vállalják gyermekeik vallásos nevelését, a keresztszülők pedig megígérik, azaz kezességet vállalnak Isten és az Egyház előtt, hogy támogatják a gyermek szüleit vallási kötelezettségeik teljesítésében. A bérmálkozó ifjak is olyan bérmaszülőt választanak, akinek példás élete mértéknek számít, akinek segítségére, jó tanácsára mindig számíthatnak életük folyamán. Az ilyen jótállásnak, kezességnek nincsen határideje, vagyis nem évül el. Ez a kezesség beépül, mondhatjuk úgy is, hogy átfolyik még az örökkévalóságba is. Ahogy szüleinket szeretni kell, úgy a kereszt- és bérmaszülőket is, sőt segítenünk és imádkoznunk kell értük is, akár élnek, akár már meghaltak. A szeretet erre és a szentek közösségének hite is kötelez.

Megnézhetjük azt is, hogy amikor Krisztus Egyháza ilyen garanciát kér, vajon az Isten is jótáll az emberért?  

Mikeás próféta az asszír elnyomástól való szabadulást összekapcsolja a messiási korral. Hangoztatja, hogy az ígéretek beteljesítésére Isten a garancia. Az efratai Betlehemből, Dávid családjából jön a szabadító, akinek van egy örök származása is (Mik 5,1-4a). Ő lesz a választottak igazi pásztora, aki összegyűjti a szétszóródottakat. Az Úr erejében és az Úr nevében intézkedik. Visszaszerzi az istenfiúságot, és a mennyországhoz, mint örökséghez való jogot. Általa a világ békében részesül. Ez a béke biztonságot és boldogságot hoz az emberiség nagy családjának. E jövendölés valóra vált. 

Isten és ember között a béke megteremtője Jézus Krisztus. Az ember és ember közötti békét pedig a Szentlélek elküldésével szilárdítja meg. Mária látogatásakor a Szentlélek nyilatkoztatta ki Erzsébetnek Mária istenanyaságát (Lk 1,39-45). Az ígéretek beteljesítése, a megtapasztalt történések megerősítik Isten választottainak hitét. Erzsébet dicsérő szava a hit jelentőségét emeli ki: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” – mert, nem a testi anyaság egymaga, hanem a hitből fakadó engedelmesség, amivel erre vállalkozott, teszi a Szűzanyát igazán boldoggá. Hasonló értelemben mondta Jézus is azokat boldognak, akik Isten igéjét hallgatják és meg is tartják (Lk 11,17). A Zsidókhoz írt levél a megváltás beteljesedésén keresztül nézi az Igét, aki eljött közénk, értünk áldozat lett, „egyszer s mindenkorra megszentel bennünket.” Az igazi áldozat, a lélek meghódolása az Isten által kinyilatkoztatott igazság előtt, valamint az akarat meghódolása az Úr akaratának teljesítésében (Zsid 10,5-10). Az ószövetségi üdvrend helyébe Krisztus áldozata lépett, és ez a mi istentiszteletünk. Járuljunk az eucharisztikus Krisztushoz, aki istenségével ajándékozott meg minket, hogy mi emberségünket, imánkat, áldozatunkat kapcsoljuk hozzá és vele egyesülten adjuk át magunkat a mennyei Atyának.

„Ő maga a béke lesz.” (Mik 5,5)