A Quo vadis regény egyik szuggesztív része az, amikor Vinicius megérkezett abba a házba, ahol Péter apostol lakott. Miután köszöntötte a jelenlévőket, kijelentette:
„noha
még nem vagyok keresztény, ellenség sem vagyok, sem a tietek, sem a Krisztusé.
Igazságban kívánok előttetek járni, hogy megbízhassatok bennem. E pillanatban
életemről van szó, mégis az igazat mondom. Más talán azt mondaná: „Kereszteljetek meg!” – de én azt mondom: „Világosítsatok meg!” Hiszem, hogy a Krisztus feltámadt, mert
ezt olyan emberek mondják, akik igazságban élnek s akik látták Őt halála után.
Hiszem, mert magma is láttam, hogy vallásotokból igazság, erény és irgalmasság
fakad, nem pedig gonosz tettek, amivel gyanúsítanak benneteket. Eddig még nem
nagyon ismerem…
S
egyre nagyobb megindultsággal beszélt tovább: - Azt mondták nekem, hogy a ti
vallásotokban meg nem állhat sem az élet, sem az öröm, sem a boldogság, sem a
jog, sem a rend, sem a felsőbbség, sem Róma uralma. Így van-e ez?
Azt mondták,
hogy ti mind őrültek vagytok; mondjátok hát meg, mit hoztok? Bűn szeretni? Bűn
örömet érezni? Bűn a boldogságot kívánni? Ellenségei vagytok az életnek? A
kereszténynek koldusnak kell lennie? ... Oszlassátok széjjel a sötétséget!
Mert még azt
mondták nekem: „Görögország megteremtette a bölcsességet
és a szépséget, Róma az erőt; s hát ők mit hoznak?”
Mondjátok
hát meg, mit hoztok? Ha ajtótokon belül világosság van, nyissátok ki nekem? A szeretetet hozzuk - mondta Péter.
A tarsus Pál pedig hozzátette: Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyan lettem, mint a zengő érc…
(Henryk Sienkiewicz, Quo vadis, Bukarest 1968, 294.)
**
Itt állunk a 2012. év utolsó napján. Még 12 óra és egy esztendő végképp lezárul. Mondd, kerested-e a megvilágosítást? Mit hoztál ebben az évben családodnak? Mit hoztál népközösségünk és egyházunk számára? Az esti hálaadásig még cselekedhetsz, mindent jóvá tehetsz. Mivel? Azzal, amire Péter utalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése