Karácsony napi evangélium Szent János könyvének előszava. Amikor ezt
látom-olvasom, mindig megelevenedik előttem Ft. Madarász Ferenc
plébános alakja. 1983. július 1-jén hunyt el Nyárádtőn. Azelőtt egy
évvel költözött legkisebb lánytestvére, Juliska családjához.
Gyergyóalfaluban született 1921. augusztus 31-én tíz gyerekes
családban. Elemi iskoláit szülőfalujában járta, majd a gimnáziumot
Csíkszeredában és Kolozsvárt. A teológiai tanulmányait Kolozsvárt és
Gyulafehérvárt végezte. 1948. június 20-án Márton Áron püspök szentelte
pappá. Első állomáshelyén, Csíkszentdomokoson káplán. 1952. február
4-én letartoztatták, börtönben volt 1954-ig. 1956-ban mezőszentgyeli
plébánosnak nevezték ki Marosludas melletti szórványplébániára, ahol
kétkezi munkával igyekezett életet csiholni a közösségbe. Nem hiába
volt a neve Madarász, mert nagyon szerette a szárnyasokat. Pávákat és
gyöngytyúkokat nevelt. Amikor 1964-ben Csíkszentgyörgyre kerül
plébánosnak, oda is vitte ezt a madárvilágot. Kántoriskolás diákként az
ő udvarában láttam először pávákat. A gyöngytyúkok valóságos meteorológiai és útinfos intézet voltak. Megcsodáltam a többi szárnyast is. Ott hallottam,
hogy a csíkszentgyörgyi
legények a szüreti bál előtt mindig megkeresték a plébánost, hogy pávatollat kérjenek, mert az illett a legények kalapjába, az mutatott jól igazán. Onnan 1973-ban
Csíkszentlélekre került. Oda is vitte a maga színes világát. Higgadt,
csendes, elmélkedő, erőteljes, csontos, munkás ember volt. Szeretett
olvasni, elmélkedni, szivarozni. Rendszeresen
készítette prédikációs vázlatait. Példákat használt, s azt is
feljegyezte, hogy melyiket mikor mondta el, ne hogy ismételje magát.
Mégis az a hír járta, hogy
nem rövid beszédei alatt bizony aludni is lehet. Értékelte a fiatal papokat. Engem is
meghívott 1981-ben a
fitódi haranglábnál tartott búcsún beszélni. Fényképet is készíttetett, amivel
megajándékozott. Közben gyomor(rák) betegsége súlyosbodott. 1982-ben
nyugdíjba vonult, pedig csak 61 éves volt. Ekkor Nyárádtőre jött
Juliska húgához, aki Mezőszengyelen és Csíkszentgyörgyön is vezette a
plébános atya háztartását. A lakás egyik szobájában misézett, amíg állapota
engedte. Amikor fekvő beteg lett, naponta látogattam és áldoztattam. Amikor állapota súlyosbodott, akkor említettem, hogy
fel kell készülnünk az elválásra. És van-e valamilyen óhaja a
temetéssel kapcsolatban? - kérdeztem. Végrendelete rendben volt. Nem volt
vagyona. Kérése az volt, hogy szülei sírjába, Gyergyóalfaluba temessék.
És a kedvenc szentírási szakaszt, az evangéliumból olvassuk fel - ezt
is
megbeszéltük. Arra kért, hogy Szent János prológusa legyen. Neki
ez a fogódzója. Az istengyermeki életet az Ige általa kaptuk, és rajta
keresztül lett miénk az Isten gazdagsága és szépsége. Amikor
szentségekkel ellátva meghalt, közöltem Ft. Trebits Jenő teológiai
rektorral, a temetés szónokával, hogy kívánsága szerint a Prológust
olvassák fel. Így is történt. Feri bátyám tudatosan készült a halálra.
Írógépét a nyárádtői plébániának hagyta. Szerényen élt és szerényen
távozott a földi létből az örök Életbe. Maradandó lett élete, akár csak
a prológus.
Álljon itt rá is emlékezve a nevezetes Szent János-i előszó, másképpen prológus, amit az Egyház ma olvastatott.
**
Jn 1,1-18. "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15János
tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem:
Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." 16Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése