A baszkoknál nem lehet halászni!

A spanyol forradalom kezdetén, 1936-ban az egyházellenes kormány a baszkok katolikus vidékére is elküldte megbízottját. Itt erős volt a Baszk Nemzeti Párt, melynek jelszava: „Mindent Baszkföldért, és Baszkföldet Istenért!“ A kommunista megbízott alig lépte át a baszk határt, az első falu emberei közrefogták, kötelet kötöttek derekára, lábára súlyos követ akasztottak és a folyóba dobták. Fogták a kötél végét, hogy bármikor kihúzhassák a hullámokból, vagy átengedhessék az árnak. A szegény ember küzdött a vízben, kétségbeesve kapkodott, fenyegetőzött, majd irgalomért esdekelt. Ezt meg is kapja, ha azt mondja, hogy "Éljen Krisztus király!"

És mondta is, nem egyszer - de folyton. A parton álló tömeg a kötelet mindinkább tovaengedte annyira, hogy a fuldokló távolodott a parttól, s mikor a  folyó közepén vergődött, biztatták, hogy még hangosabban mondja, mert nem hallják.

Végül a baszkok megelégelték a bűnhődést, s a partra húzták.

- "És most jobban érzi magát? Reméljük, a hideg víz lehűtötte nagy buzgalmát. S most lássuk, van-e pénz a zsebében?" De nem találtak. Gyűjtöttek hát neki 25 pesetast, s elküldték a közeli vendéglőbe, hogy ruháit rendbe szedje és éhségét csillapítsa.

- "De vigyázz, mondták neki - nehogy még egyszer visszatérj hozzánk, s mondd meg társaidnak, hogy nálunk nem lehet halászni, - legfeljebb csak a folyóban!"