A spanyol forradalom kezdetén, 1936-ban az egyházellenes kormány a
baszkok katolikus vidékére is elküldte megbízottját. Itt erős volt a
Baszk Nemzeti Párt, melynek jelszava: „Mindent Baszkföldért, és Baszkföldet Istenért!“ A
kommunista megbízott alig lépte át a baszk határt, az első falu emberei
közrefogták, kötelet kötöttek derekára, lábára súlyos követ akasztottak
és a folyóba dobták. Fogták a kötél végét, hogy bármikor kihúzhassák a
hullámokból, vagy átengedhessék az árnak. A szegény ember küzdött a
vízben, kétségbeesve kapkodott, fenyegetőzött, majd irgalomért
esdekelt. Ezt meg is kapja, ha azt mondja, hogy "Éljen Krisztus király!"
És
mondta is, nem egyszer - de folyton. A parton álló tömeg a kötelet mindinkább
tovaengedte annyira, hogy a fuldokló távolodott a parttól, s mikor a
folyó közepén vergődött, biztatták, hogy még hangosabban mondja, mert nem
hallják.
Végül a baszkok megelégelték a bűnhődést, s a partra húzták.
-
"És most jobban érzi magát?
Reméljük, a hideg víz lehűtötte nagy buzgalmát. S most lássuk, van-e pénz a
zsebében?" De nem találtak. Gyűjtöttek hát neki 25 pesetast, s elküldték
a közeli vendéglőbe, hogy ruháit rendbe szedje és éhségét csillapítsa.
-
"De vigyázz, mondták neki - nehogy még egyszer visszatérj hozzánk, s
mondd meg társaidnak, hogy nálunk nem lehet halászni, - legfeljebb csak a
folyóban!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése