A legtöbbet szenvedett magyar huszár vallomása

Tabódy István hitvalló pap szobra Bicskén.

 Nagy Kálmán írta: Kistarcsán "a hosszú éhezés és dermesztő hideg hatására egyszer földhöz vágta a magánál rejtegetett kis bibliát és felkiáltott: „Hát így eteted te az ég madarait?“ Alighogy kimondta, nyílt a zárka ajtaja: „Csomagot kaptál hazulról!“ Sírva fakadt a válaszra. Két hét múlva újra jelet kért, hogy meggyőződjék róla, nem véletlen volt-e, ami vele történt. Alig mondta ki, a házi munkás hozott neki egy darab kenyeret, egy kiszabadult társa küldte neki a kenyéradagját. Isten megtalálta a módját, hogy magához szelidítse.1950-ben a recski hírhedt táborba került. Itt is keményen küzdött, de helyt állt. Itt lett próbára téve, hogy melyik az erősebb, a szeretet, vagy a gyűlölet? …Egy kegyetlen verőember, miután bottal alaposan összeverte, gúnyolódva megkérdezte tőle: Ugye, Tabódy, ha most megtehetné, elvágná a torkomat? Tabódy erre azt felelte, ő keresztény ember és minden embertársát szereti, eszébe se jut bosszút állni! Erre iszonyúan megverte a dühtől fuldokló őr és ismét megkérdezte, szereti-e még őt? A válasz: igen, őrmester úr! Harmadszor még dühödtebben, még kegyetlenebbül elverte, s a válasz ugyanaz volt: igen, szeretem önt! De belsejében érezte, hogy ha még egyszer hozzányúl ez a pribék, ha Isten nem segít, megöli ezt az alakot… Ám erre már nem került sor, az őr eldobta a botját és káromkodva, a méregtől fulladozva elrohant veresége helyéről."

Tabódy István vallomása: “Valószínűleg egyike vagyok azoknak, akik a legtöbb börtönbüntetést szenvedték el, de ezt én rendkívül jó „üzletnek” tartom. Több millió embernek fogalma sincs arról, mi következik a halála után. Én nem csak hiszem, hanem tudom is, milyen odaát. Ezért vagyok ilyen derűs. A börtönévek érlelték meg bennem a papi hivatást, s egy nem hívőnek nagyon nehéz megmagyarázni, amit Szent Pál így mond: aki a fület alkotta, ne hallana? Aki a szemet alkotta, ne látna? Ne tudna beszélni?

Tud beszélni, méghozzá olykor hangosan. Az ember nem adja oda bármiért az életét. Egy hallucináció miatt nem ültem volna három részletben tizenkilenc évet. A Jóisten még Recsken három képben megmutatta a jövőmet. Nem álmomban, hanem ébren, beszámítható állapotban.

- Az első: megyek a macskaköves úton, teljesen egyedül egy hatalmas palota felé, melynek az erkélyén Lenin áll. Amikor odaérek, Lenin hirtelen lehajol, hatalmas szikladarabokat kap föl, és ezeket felém hajítja. Rémülten húzom össze magam, ám a hatalmas, kemény sziklatömbök, mint a hópihe, hullanak le rólam.

- A második: gyönyörű templomi mennyezetet láttam. Amikor később beállítottam Shvoy atyához azzal, hogy pap akarok lenni, ő bevitt a kápolnába imádkozni. Fölnéztem a mennyezetre, ugyanazt láttam….

- A harmadik még nem mondható el.”

(Részlet Elmer István Börtönkereszt című dokumentumkötetéből)

Életéről itt: Főhajtás a Don-kanyarban (1943. jan. 12.) elesett katonák előtt,

Nagy Kálmán: A legtöbbet szenvedett magyar huszár!