- Mielőtt fogadalmat tesznek, képezni kell őket a rendi szokás szerinti éneklésben és olvasásban, a Reguláról, a konstitúciókról, a miséről és más dolgokról.
- A nevelő gondoskodjék a megfelelő celláról, amelyik nem szomszédos egy hanyag vagy langyos testvérével, aki többet alszik, mint imádkozik, többet beszél, mint hallgat.
Különösen arra ügyeljenek, hogy a következő öt dologgal kapcsolatban képzettek legyenek.
Először: a kórust illetően
- Tartsák meg a számukra kijelölt helyet a kórusban, ott álljanak, áhítatosan és tisztelettel énekeljék a zsoltárokat.
- A feljebbvalók ügyeljenek arra, hogy ne kezdjék el előbb a misét, s ne túl későn fejezzék be.
- A könyveket ugyancsak hang nélkül nyissák ki és csukják be; nyitáskor egyik kezüket tegyék a könyv közepéhez, és így széttárva keressék meg azt, amit meg kell keresniük. A közös ima alatt mindig tartsák nyitva maguk előtt a könyvet, hogy ne emlékezetből imádkozzanak, vagy énekeljenek.
- Ne figyeljenek a mellettük elhaladókra.
- Amikor recitálnak, vagy az olvasmányt mondják, vegyék le a skapulárét a fejükről. Az evangélium alatt és az Oltáriszentség felemelésekor egészen vegyék le a csuklyát. A Magnificat és a Benedictus imaszakasznál azonban csak a tonzúra-részt takarják ki. Olyan melyen hajoljanak meg, hogy a kezükkel megérinthessék a térdüket.
- Miközben a misézőnek ministrálnak, figyeljenek Jézus es Mária szent nevére, s mindegyik hallatán hajtsanak térdet.
- Az evangéliumot állva, tiszteletteljesen meghajolva hallgassak.
- Tömjénezéskor meghajolva adják a füstölőt a pap kezébe, ugyancsak
hódolva várják a füstölést, s a navikulát (a hajócska alakú tömjéntartót) hasonlóképp
bókolva tartsák.
- A legfiatalabb előénekes tegye föl az énekeskönyvet az állványra, s a legidősebb
kezdje el az éneket.
- Mise bemutatásakor a rendi szokás szerint két kézzel emeljék fel a szentségtartó kelyhet, a talpánál fogva.
- Amikor hetesként a konventmisét olvassák, olyan hangosan mondják, hogy hallható legyen. A magán miséknél ez nem szükséges, csak ha a körülállók hallani óhajtják.
- Ne hagyják, hogy a gyertyák a tartóban füstöljenek, hanem a misék végén
teljesen oltsák el.
- Mindig visszafogottan énekeljenek, s amikor imádságokat, olvasmányokat vagy evangéliumokat énekelnek, ne lépjék túl a három tónust.
Másodszor: az asztalt illetően
- Miután jelt adtak az étkezésre, öltsenek magukra illendően köpenyt, s a reggeli vagy ebéd helyszínére lépve hajtsanak fejet a konvent előtt.
- Kézmosás után csendben üljenek, mig az elöljáró fel nem áll a Benedicite-hez, s ha aznap valamilyen bűnt követtek el, térdet hajtva kérjenek bocsánatot az elöljárótól. A Benedicite elmondása után kapcsolják össze magukon a köpenyt, s üljenek a nekik kijelölt helyre a tányér s az odakészített kenyér mellé. Ha már feltálalták is az ételt, ne egyenek addig, míg az elöljáró jelt nem ad az étkezésre.
- Vigyázzanak, ne maszatolják össze mártással az abroszt, a szalvétát vagy a kezüket.
- Ha valami olyat tálalnak eléjük, amit a világi életben nem szoktak fogyasztani, szokjanak hozza. Hallgassák figyelmesen a szentleckét. Tűnődjenek el azon, hogy talán egész aznapi munkájukkal sem érdemelték ki a kenyeret, még kevésbé az annyi fogást. A bort hígítsák vízzel, ha meg nem volt hígítva.
- Ha szükségük van valamire, ne szóval, hanem jelekkel kérjenek. Ha vizet szeretnének, mutassák föl a poharat; ha ecetre van szükségük, tartsak úgy a kezüket, mint aki folyadékot önt; a sót kérjék úgy, hogy egyik ujjukat a másikon csúsztatják; amikor pedig kenyeret kérnének, vágjanak késsel, vagy mutassanak egy kis darab kenyeret. A sajt kéréséhez szeljék késsel a levegőt; a könyvért pedig a nyitott tenyerüket zárják marokra, majd nyissák ki újra.
- A maradékot zaj nélkül tegyék a felszolgáló táljába. Miután elfogyasztották
az ételt, ne hörpintsék fel a levet, s ne böfögjenek, mint az iszákosok. Azután
tolják el maguktól az üres tányért.
- Az étkezés végén, vagy amikor az elöljáró beszélni akar, mindenképpen figyeljenek a szavaira vagy jeleire, s csak akkor beszéljenek, ha kérdezik őket. A szalvétát úgy hajtsak össze, ahogy másoktól látták, s csak akkor, ha az elöljáró ezt elkezdte. Amikor felkelnek, álljanak meg hálaadásra, majd ennek végeztével körmenetben vonuljanak a templomba reggeli után. Vigyázzanak, ne előzzék meg a mellettük haladó társukat, de ne is maradjanak le tőle. Ha vége van az ebédnek, mindig menjenek hálaadásra az imaházba, s ha innen kijöttek, beszélgethetnek a nevelővel, vagy másokkal, akikkel a nevelő engedélyezi a beszélgetést.
- Vacsorakor ugyanúgy tartsák meg a kijelölt helyüket; ne időzzenek sokat a refektóriumban, hasznosabb, ha a cellájukba mennek.
- Ha azt látják, vagy hallják, hogy többen tárgyalnak valamiről, csak akkor lépjenek oda, ha intéssel hívják őket. Amikor történetesen a refektóriumon kívül étkeznek, maradjanak ugyanolyan tapintatosak, s csendben egyenek. Csak ritkán beszéljenek idősebbek előtt. Ha valami fegyelmezetlenséget tapasztalnak, komor tekintettel nézzék; amikor vigasztaló szavakat mondanak, üljenek le, mégpedig zajtalanul. Sohase feleseljenek, de ha véletlenül valamelyikük civakodni kezdene, rögtön engedjenek neki, és hallgassanak. Ha világiakkal kell találkozniok, sohase maradjanak velük egyedül, csak ha a nevelő is ott van, s ha beszélhetnek, üdvös és szerzeteshez illő dolgokat mondjanak.
Utasítsák el a gonoszok gyarlóságait, dicsérjék a megbánást és a szerzetesi életet. Világiakkal nem szabad hosszas beszélgetésbe bocsátkozniok, udvariasan köszönjenek el tőlük, ha kibúvót találtak. Szívesebben legyenek a kolostorban, mint másutt. Inkább a cellájukban és az imaházban tartózkodjanak, mint a kertben; amikor dolgozni vagy pihenni mennek a kertbe, méltósággal menjenek be és jöjjenek ki onnan.
Röviden szólva: ne csupán az asztalnál, hanem mindenütt vegyék számba Isten adományait, s hogy milyen irgalmas volt hozzájuk, mert kimentette Babilonból és a vágyott üdvösségbe vitte őket.
(Útmutató, VIII. cikkely) - folytatjuk -
A pálosok illemtana 1514 körül 2. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése