A pálosok illemtana 1514 körül 3. rész

Negyedszer: az alázatot illetően

-   Foglalkozzanak szívesen oltárszolgálattal. Ne tétlenkedjenek, mindig tegyenek valami jót. Ha beleunnak a lelkigyakorlatokba, forduljanak a testgyakorlás felé.

- Ne menjenek úgy el bármilyen kép, oltár vagy más szent dolog mellett, hogy nem hajolnak meg, s hogy a csuklyát vagy a skapulárét egy kicsit fel nem emelik.

- Ha imádkoznak, akar a kórusban, akár azon kívül, semmi mással ne foglalkozzanak.

- Az idősebb, szent életükről híres és hasonló rendtestvérek előtt illő tisztelettel és alázattal álljanak fel; ne menjenek el túl közel előttük; ha ülnek, segitőként álljanak mellettük, vagy ha engedélyt kapnak a leülésre, kicsit távolabb helyezkedjenek el; ha az öregebbek le akarnak ülni, ők álljanak föl, vagyis engedjék át a helyüket. Ha beszélni akarnak, húzzák föl a skapulárét a szemük elől, s alázatosan segítsenek nekik. Adjanak elsőbbséget nekik mind a cselekvésben, mind a szólásban, ám ha arra kényszerülnek, hogy megelőzzék őket, ezt teljes tisztelettel tegyék.

-   Amikor misére készülnek, hajtsanak térdet és csókolják meg az idősebb testvér kezét.

- Ne elégedjenek meg a szokványos és parancsolt imákkal, hanem imádkozzanak gyakran különböző szükségleteik szerint, hol bűneik bocsánatáért vagy elkerüléséért, hol gyarlóságaik megszüntetéséért vagy a kegyelmek és érdemek ajándékáért. Ekkor azonban inkább az áhítatra törekedjenek, mint a többszöri és kitartó kérésre.

-  Az imában ne csak önmagukról emlékezzenek meg, hanem szüleikről, barátaikról, jótevőikről, rokonaikról és ellenségeikről, holtakról vagy élőkről.

-  Mégis bízzanak jobban a közös imádságban és vegyenek részt benne szívesebben, mint az egyéniben. Ne távozzanak, mielőtt véget érne, sőt, annak befejeztével időzzenek a kórusban, ajánlják imáikat és magukat az Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek.

- Különösen a zsolozsmában elmélkedjenek az Úr szenvedéséről, tanuljanak imádságokat, vagy az Atya bölcs mondásait, amelyekben Krisztus cselekedeteiről emlékeznek meg, a Prima, a Tertia, a Sexta és a többi órában.

-  Amikor olvasnak, vagy hallgatás közben megértenek valamit abból, amiben vétkeztek mulasztással vagy bűnt cselekedve, fohászkodjanak a gonosztól való elfordulásért és a jó elnyeréséért.

- Kísértés, kétes kimenetelű bonyodalmak vagy nehézségek közepette fólyamodjanak az imádsághoz. Három dolgot kérjenek gyakran az Istentől, nevezetesen: a megvilágosodás kegyelmét, bölcsességet, hogy megkülönböztessék a jót a gonosztól, s hogy képesek legyenek a jót cselekedni.

-  Jelöljenek ki maguknak bizonyos oltárokat, amelyeket felkeresnek, és amelyeknél megemlékeznek az Úr Jézus különféle cselekedeteiről.

-  Az első oltárnál gondolják át, hogyan lett gazdag Isten az ő <termeszetében> és szegény a miénkben; ott nyomban kérjék, hogy türelemmel tudják elviselni a szegénységet, s ugyanígy más dolgokat.

-  A második oltárnál tovább elmélkedhetnek: hogyan imádtak őt a mágusok;

-  A harmadik oltárnál hogyan menekült Egyiptomba;

- A negyediknél: tizenkét éves korában hogyan maradt le Jézus a szüleitől, s ők hogy keresték fájdalmak közepette; így ki-ki egy hosszú olvasmányt állíthat össze magának egészen Krisztus Mennybemeneteléig s azon túl.

-  Az összes említett dologból tanulják meg, hogyan alkossanak egyetlen imát vagy kérést.

-  Törekedjenek arra, hogy az legyen a szívükben, amit a szájuk kimond.

-  Mégis, ha történetesen csaponganak a gondolataik, bánják, de ne essenek kétségbe úgy, mint ha az ilyen imák értéktelenek és jelentéktelenek lennének, mert – mint föntebb rávilágítottunk – a valódi szándék pótolja a fogyatékosságot.

-  Igyekezzenek hasznos és világos műveket gyakrabban olvasni, mint bölcseket, hogy fejlesszék értelmüket, lángra lobbantsák szeretetüket az Isten iránt, s a mások és saját maguk üdvére. Erre pedig a következő könyvek alkalmasak: Könyv a lélek kolostoráról, Szent Bernát elmélkedései, Anzelm imádságai, Ágoston Vallomásainak könyve, az egyházatyákkal való beszélgetések (Cassianus: Collationes), a szentek szenvedései és legendái, Az atyák élete, Bernát: A gőg fokai és Az Isten szeretete, Értekezés a bűnökről és az erényekről, Prosper: A szemlélődő élet, Kempis Tamás: Az ellenméreg.

- Inkább törekedjenek arra, hogy kevés dolgot ízleljenek, tartsanak emlékezetükben és valósítsanak meg ezek közül, mint arra, hogy sokfélét olvassanak, és semmit se jegyezzenek meg. Ha valamit hallanak, gondolják át, mire használhatják azt fel, és hogy épülhetnek-e belőle.

-   Hallgassanak szívesen, de ne siessenek tanítani, csak ha képzettek és ha küldik őket.

- Mivel egy feladat sokszori vizsgálata a megszokástól értékét veszti, ezért az elmélkedéseket a következőképpen kezdhetik: gondolják el, mi az Isten önmagában, mi ő az angyalokban és mi ő a világban. Továbbá mi ő az emberekben: szeretetre méltó, a megszabadító, mi ő az elvetemültekben: elviselhetetlen.

-  Ugyanígy gondolják át Isten jótéteményeit általában és egyes részleteiben.

-  Ugyanígy mérlegeljék az emberi hálátlanság bűnét – általánosságban és egyenként.

-  Részint a saját belső és külső állapotukat, részint a mindenható Isten bölcsességét és jóságát, szigorát és irgalmát, nyilvánvaló és rejtett ítéleteit átgondolva. Ezekből kell magyarázni a különféle érzelmeket: hol a reményt, a félelmet, a szeretetet, a fájdalmat, a bűnök miatti bánkódást, hol a jó iránti sóvárgást, a csodálatot, a felkiáltást, a köszönetet, az esdeklést, a tartózkodást, a tiszteletet és efféléket, mindazt, amit inkább gyakorlatban, mint elméletileg sajátít el az ember.

-   Ha nincsenek látomásaik vagy nem képesek csodákat tenni, ne gondolják úgy, hogy ők elvetemültek.

- Hasonlóképp: ha olykor nem kapják meg a bűnbánat vagy az áhítat kegyelmét, ne gondolják, hogy gonoszok, csak legyen meg bennük a jóakarat: csakis ezt tekinti az Isten.

-   Az első gondolatuk mindenben az Isten legyen, a hívságokat – ha felbukkannak vessék el.

-   Amennyire tudják, utánozzák azok erényeit, akikről úgy tudják, vagy hallották, hogy dicséretesen éltek.

- Mások botlásai miatt ne méltatlankodjanak, hanem legyenek részvéttel irántuk, s tartózkodjanak a hasonlóktól.

-   Mások tettein ne tépelődjenek, a rendház dolgai miatt se aggódjanak, csak maguk miatt.

-  Mindenben járjanak el körültekintően, ennek az a lényege, hogy ne a saját, hanem a nevelőjük elgondolásai irányítsák őket.

- befejező rész következik - 

Olvassa el: A pálosok illemtana 1514 körül 1. rész

A pálosok illemtana 1514 körül 2. rész