Aquinói Szent Tamás nemcsak a hit
fényénél kereste Istent, hanem az értelem fényénél, azaz a filozófia
eszközeivel is. Tamás ezt a megismerést öt ,,istenbizonyítékba'' foglalta
össze, és bennük úgy következtet, hogy a világ úgy, amint van, nem jöhetett
létre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti
értelmet követel: ,,Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, Ő a többi dolgok oka,
és hogy fölülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végső és
legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben.''
Aquinói Tamás végső bölcsességét és
legmélyebb ismereteit a hitből merítette:
,,A hit előíze annak a tudásnak, amely a
jövőben boldoggá tesz minket.”
A hit és a tudás az ő számára nem
ellenkezett egymással:
,,A
kegyelem ajándékai oly módon fűződnek a természethez, hogy azt nem szüntetik
meg, hanem tökéletesítik. Ezért a hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk,
nem oltja ki a természetes tudás fényét, amely természetes örökségünk.”
Isten ajándékozta az embernek a hit
világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden
emberi tudást fölülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a
megismerő képességet is, s adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma
alá a földet.
A hitnek és az értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért
sohasem kerülhetnek egymással ellentétbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése