Keresztény mű Barcelonában, vízió Budapesten

„Gaudí az építészet Dante-ja. A barcelonai Sagrada Família bazilika kőbe faragott keresztény költemény”
Antoni Gaudí i Cornet, a barcelonai Sagrada Família (Szent család) bazilika építésze valódi hittérítő volt életpéldája, művészi munkája által és, mint világi hívő is – írja az Osservatore Romano vatikáni napilap november 22-i számában Lluís Martínez Sistach barcelonai bíboros érsek. A katalán művész 1852-ben született és 1926-ban hunyt el. Viszontagságokkal teli életútja ellenére is megértette, hogy, mint „Isten építésze”, teljes mértékben hivatásának kell szentelnie életét.

Minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az általa tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel koronázta meg, leginkább a kereszttel. XVI. Benedek pápa 2010-es látogatása alkalmával a Sagrada Família

templomot megszentelte és bazilika rangra emelte. Homíliájában kifejtette, hogy Gaudí három fontos könyvből merített ihletet a templom megépítéséhez, amelyekből ő maga is táplálkozott mint ember, mint hívő és mint építész. Ezek pedig a természet könyve, a Szentírás és a liturgia.

Gaudí a fény, a világosság szerelmese volt – írja még Sistach bíboros az Osservatore Romano napilapban megjelent cikkében. A katalán építészmester számára a fény annak jele volt, aki a világ világossága. Nagyon szerette a fényt, mert a fény lehetővé tette számára az Isten által teremtett természetben való gyönyörködést annak teljes szépségében. A Szent Család templomot is egy olyan csodálatos kerthez hasonlították, ahol az állat-, növény- és ásványvilág egyesül a Teremtő dicsőítésében. Szent Ferenc természetdicsőítő himnusza kőből megfaragva – ez a barcelonai Sagrada Família – írja még Sistach bíboros.

A katalán bazilika az evangelizáció fontos és csodálatos jele. XVI. Benedek pápa a székesegyház dedikációjakor mondott homíliájában hangsúlyozta, hogy a templom Szent Családnak való felszentelése egy olyan korban, amikor az ember Isten háta mögött próbálja felépíteni életét, nagy jelentőségű eseménynek számít. Gaudí művével megmutatja számunkra, hogy Isten az ember valódi élete és életkörülménye, akihez vissza kell térnie. Ez, a technikát, a művészetet és a hitet magába foglaló remekmű, a láthatatlan Isten látható jele – olvashatjuk a barcelonai bíboros érsek cikkében.

A bazilika titka abban rejlik, hogy képes megszólítani a mai embert, beszél hozzá. Gaudí arra törekedett, hogy építészete által evangelizáljon, erre utal a templom homlokzatán Jézus születésének, szenvedésének és dicsőséges feltámadásának története. Ez az evangelizáló törekvés nyilvánul meg a templom tornyainak sajátosságában is.

Fontos az, hogy Gaudí mindezt egy nagyvárosban valósította meg. A katalán építész képes volt arra, hogy a szépség, a hit és a remény csodálatos terét alakítsa ki Barcelonában, amely elvezeti az embert az igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra.

A Sagrada Família szimbólumokkal, teológiai és liturgiai tanítással teli gazdagsága Szent Tamás Summa Theologiae-jának megjelenítése az építészet által. Sistach bíboros Francesco Ragonesi bíboros, egykori spanyolországi apostoli nuncius szavaival zárja cikkét: „Gaudí az építészet Dante-ja, alkotása a legkiválóbb módon megírt keresztény mű kőbe vésve”.
(hh) 

**

Makovecz Imre mesterének Gaudít tekintette. Az építész egyik legfontosabb víziója: az új felsőkrisz-tinavárosi templom terve. 
Az építészek körében így jellemezték, ez a magyar Sagrada Família.  
Az építész egyik legfontosabb víziója megépítését nem érte meg. A templom megálmodója 2011. szept. 27-én elhunyt, de a kerékkötők talán megérik a templom felépülését. 
Makovecz Imre vallomása: 
„Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”