A kérdést két közismert
személyiség kapcsolatával szeretném megvilágítani. Az egyik Illyés Gyula író, költő és
a másik Márton Áron Erdély püspöke.
Az író, Illyés
Gyula arra a kérdésre, hogy ki a magyar? - így válaszolt: „A magyar az, aki
bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a
szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget,
egészséget, jólétet akar. Aki a földművesnek földet, a munkásnak méltó bért,
mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy
nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi,
magyar mivoltában.” A nagy író embersége és igazság-szeretete által került
barátságba Márton Áron püspökkel.
Azzal kezdődött,
hogy a püspök az őt versben köszöntő Illyés-leányt korondi vázával ajándékozta
meg. Ezt látva az édesapa, eltöprengett azon, hogy ő, a nem hívő, küldhet-e
viszonzásul Áron püspöknek egy dedikált könyvet? Aztán küldött és ezt írta bele:
„Áronnak, felfelé nézve, Gyula!” A püspök majd így üzent a közvetítő Keresztes
Sándor (későbbi vatikáni nagykövet) által: „Mondd meg Gyulának, elolvastam a
könyvét, és azt üzenem neki, hogy Ő hívő, csak viaskodik az Istennel, mint
Jákob az angyallal. Krisztus ugyanis azért jött a világra, hogy az embereknek
meghirdesse az igazságot, és mindenki, aki tiszta szívvel keresi és követi az
igazságot, Krisztust követi!” A következményt maga a közvetítő írta le: „Amikor
ezt az üzenetet Illyés Gyulának átadtam Flóra asszony jelenlétében, ő zokogni
kezdett, majd kihúzta magát, és azt mondta: Mondd meg a püspöknek, rendelkezzék
tollammal, eszemmel és pénzemmel, azt teszem, amit kíván!” Beszámolóját Keresztes
úr ezzel zárta: „Illyés Gyula Istenhez megtérve, egyházi temetésben részesült. Valószínűnek
tartom, hogy megtérésében szerepet játszott Márton Áronhoz fűződő kapcsolata,
akivel életében egyszer találkozott, átbeszélgetve egy egész éjszakát.”
Ez
felnőtt kereszténység és modern misszió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése