Újból Székelyföldön szolgálnának a pálosok

Csíki Hírlap 2013.01.16.

Rédai Botond

Régóta dédelgetett álmom, hogy visszahívjuk őket – fogalmazott a pálos rend vidékünkön való letelepedési szándékával kapcsolatban Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese. Az említett szerzetesrend magyarországi tartományának két vezetője érkezik hamarosan vidékünkre. Céljuk azon körülmények felmérése, amelyek lehetővé teszik, hogy a pálosok több évszázados szünet után ismét a székelyföldi hívek szolgálatába álljanak.

 

A hagyományok szerint a tatárok fölött 1345-ben és 1352-ben aratott győzelem emlékére, fogadalomból építették Csíksomlyón a pálos monostort

„Úgy érzem, szükségünk van erre a rendre. Nem csak azért, mert az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, hanem mert mély székelyföldi gyökerekkel is rendelkeznek” – jelentette ki Darvas-Kozma József. Az esperes úgy fogalmazott, a pálosok által képviselt életszemlélet és az ebből fakadó üzenet sokatmondó a 21. század válságba jutott társadalmának, hiszen ők az Isten- és emberszeretetnek, a munka megbecsülésének, az emberek hitben való megtartásának fontosságát közvetítik felénk.
„Éppen az ő jelenlétük serkenthet minket arra, hogy értékeinket megbecsüljük, és odaadóan próbáljuk Istent és embertársainkat szolgálni. Úgy vélem, a székelyföldi társadalomnak éppen erre a kovászra volna szüksége. Jelenlétükkel egyszerűen felcsillanthatják az emberekben a reményt” – véli az esperes. Hozzátette, a pálosok a tizenharmadik század végétől voltak jelen Erdélyben, jelenlétük a 15. századig teljesedett ki. Nyomaik egész Székelyföldön felfedezhetők.
Darvas-Kozma József hangsúlyozta, január 31-én a magyarországi pálos tartomány két elöljárója érkezik vidékünkre: Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke, valamint a gazdasági gondnok, Balla Barnabás. Tájékozódni szeretnének, fel akarják mérni a lehetőségeket, hogy mikor és milyen formában tudnának visszatelepedni Erdélybe. Az elképzelések szerint április elsejéig tartózkodnának itt, szálláshelyük Hargitafürdőn lesz.
„Fontos, hogy legyen egy olyan környezet és hely, ahol őket szívesen fogadják, és nem zavarnak senkit. Természetesen egy bizonyos infrastruktúrára is szükségük van. Ehhez a hozzánk tartozó hargitafürdői újonnan épített plébánia a legmegfelelőbb” – nyomatékosított a pálosok esetleges letelepedésével kapcsolatban az esperes. Kiemelte, nem szabad azt megengedni, hogy egy ilyen értékes rend, mely egykoron Székelyföldön is tevékenykedett, és amelyet erőszakkal felszámoltak, az emberek tudatából eltűnjön. „A nemrég megjelent, A pálos rend története című kiadványommal is próbáltam egyengetni, előkészíteni jövetelüket, hogy majd a mag termékeny földre hulljon” – jegyezte meg az esperes.

Kik is a pálosok?

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje – olvasható a Darvas-Kozma József által rendelkezésünkre bocsátott, általa szerkesztett és közölt írásból. A rendet Boldog Özséb (1200–1270 között élt) esztergomi kanonok alapította 1250-ben. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán (Pest megyei község) és Petőfiszálláson (Bács-Kiskun megye).

A rend megalakulása

Boldog Özséb nemesi származású esztergomi kanonok volt. Már a tatárjárás előtt kapcsolatba került a Pilisben élő remetékkel, de csak 1246-ban hagyta el városát, hogy két társával együtt remeteéletet folytasson. Felkereste a Pécs környéki, a bakonyi, a pilisi, a mátrai rengetegben élő remetéket, és megszerezte a többi remeteközösség támogatását is. Buzgósága mellett megvolt a kellő tudása, hogy társait együttlakó társasággá szervezze, szerzetbe egyesítse. Pilisen káptalant tartottak, ahol a remeték, tekintettel Özséb korábbi tapasztalatára, rendfőnökükké választották. Ilyen értelemben a pálos rend alapítójának tekintik. Kicsi vagyonából hat remetével a „hármas barlang” mellett, Klastrompusztán felépítette a Sancta Crux–Keresztúr monostort és 1250-ben a kicsi templomot. Ez lett a pálos rend bölcsője. Isten segedelmével és kétkezi munkával tartották el magukat.

Az 1256. évi esztergomi zsinaton Özséb mint „első remete Szent Pál rendjének prior provincialisa” vett részt. Első teendőjének tartotta rendje megerősítése érdekében IV. Orbán pápához fordulni. Keresztúrról, ahol káptalanjaikat tartották, az oklevelekben keresztúri remete barátoknak, máskor ágostonos barátoknak is nevezték őket. Özséb élete végéig tanította, vezette közösségben élő remetetársait. Segítette a kánonok és a szentatyák határozatainak megtartásában. 1308-ban megkapták a pápai elismerést. A királyoktól és főuraktól kapott területeken kápolnát, kolostort építettek. Az 1400-as években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer remete élt. Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.

A pálosok élete

A pálosok annyira szerények voltak, hogy Özséb rendfőnök óta soha sem kezdeményezték szent életű társaik vagy vértanúik boldoggá vagy szentté avatását. A szerzetesek arra törekedtek, hogy mindenhol Isten akaratát tegyék, és a hiú dicsőség látszatát is kerülték. Kétkezi vagy szellemi-lelki munkát végeztek, olvastak, imádkoztak, másoltak, írtak és tanítottak. Ha elöljáróról vagy alattvalóról bebizonyosodott, hogy a saját előléptetése érdekében levelet mert írni a rendfőnöknek, akkor szigorúan megbüntették, és három évig minden hivatalra megválaszthatatlannak minősítették.
A pálosok szegénységük, belső fegyelmük, kisugárzásuk és életszentségük által lettek népszerűek. A mindennapi munka végzése által közelebb kerültek a társadalomhoz, jótékony hatást gyakoroltak az emberek erkölcsi és szellemi életére.