Warmia-i püspökök és bíborosok: 1. Báthory Endre

 Borsos Tamás erdélyi emlékiratíró “nagy szegény ártatlan” papnak nevezte Báthory Endre kardinálist, erdélyi fejedelmet. Apja, a hat gyermeket korán árván hagyó, 1563 januárjában elhunyt Báthory András, anyja pedig Majláth Margit volt. Endre 1562 végén vagy 1563 elején született. Korai gyermekéveit Boldizsár bátyjával együtt anyjánál és annak második férjénél töltötte. Alapvető változás következett be életében 15 éves korában, 1578 végén, amikor nagybátyja, Báthory István lengyel uralkodó magához vette. A lengyel király örökösödési elképzeléseit behatárolta Jagelló Annával kötött házassága, akitől nem születhettek gyermekei. Ezért unokaöccsei között kereste leendő örökösét. Báthory István unokaöccse, Endre/András neveltetését szívügyének tekintette, aki a pultuski jezsuita kollégiumban alapos képzést kapott, s megfelelő udvartartás is szerveződött körülötte. András 18 évesen az egyházi pályát választotta. Bár Báthory István király jobban szerette volna, ha a visszaállítandó erdélyi katolikus püspökség élére kerül unokaöccse. Végül a 19 éves Andrásnak lengyelországi egyházi stallumokat szerzett. Előbb a porosz területeket felölelő warmiai püspökség kanonokja lett (1582), majd a miechowi kolostor prépostja is (1583). Az idős warmiai püspök melletti helyettesi (koadjutor) státusa is szóba került. A diplomáciailag jól előkészített itáliai küldetése sikeres volt, találkozott  Borromeo Károly milánói érsekkel, Palestrina neves zeneszerzővel stb. Ékesszóló beszédet mondott XIII. Gergely pápa előtt, aki apostoli protonotarius (főjegyző) címmel ruházta fel. Megkapta a warmiai püspöki koadjutori tisztséget. A bíborosi kinevezését 1584-ben megkapta, hogy Báthory István csatlakozzon a tervezett törökellenes koalícióhoz. Második küldetése 1586-ban szintén eredményesnek bizonyult. 1588-ban warmiai püspöki székhelyén a várat, Heilsbergben (ma Lidzbark Warmiúski) átalakított, fejlesztette az udvartartást és a braunsbergi (braniewói) kollégiumot is. Vendégül látta Balassi Bálintot. 1588 és 1589 folyamán a pápai kollégium huszonöt új növendékéből tizenhárom magyar volt – nyolc Transylvanus, három Ungarns egy Siculus és egy pannoniai. A következő évben újabb tízzel, 1591-ben pedig hat magyarral és egy erdélyivel gyarapodott. 1598-ban a wartemborki (Barczewo) Szent András ferences templom Szent Antal kápolnájában elkészítette testvére Boldizsár és a maga számára a ma is látható szép, későgótikus síremléket Wilhelm van den Blocke-val. (Báthory András és Boldizsár síremléke Barczewoban - Nagrobek Andrzeja i Baltazara Batorych z kościóła św. Andrzeja Apostoła w Barczewie)

Zsigmond erdélyi fejedelem 1599 tavaszán lemondott a Lengyelországból behívott András javára. Az országgyűlés március végén beiktatta az új fejedelmet. András nem rendelkezett belső politikai bázissal, számos ellenfele volt, akik tartottak tőle az 1594-ben kivégzett Boldizsár miatt. Külpolitikai helyzete is roppant nehéz volt, a pápa, Lengyelország és a Porta követelései miatt. A kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező fejedelem igyekezett egyensúlyozni az eltérő érdekek között. A két román vajdasággal igyekezett fenntartani a hűbéri-szövetségesi viszonyt.Végül a fejedelmet megtévesztő Mihály havaselvi vajda tört be Erdélybe és október 28-án, Szeben közelében, Sellemberknél a melléje csatlakozott székelyekkel győzelmet aratott felette. A Moldva felé menekülő fejedelmet Csíkszentdomokoson túl, a Naskalát hegyén Mihály vajda felszólítására, Kristály András és Ördög Balázs október 31-én galádul megölték. Gyulafehérvárt temették el. Síremléke Barczewoban üres. Ez: vanitatum vanitas. Hiábavalóságok hiábavalósága. De amit az erdélyi katolicizmusért tett az felbecsülhetetlen.