Antiszthenész (Kr.e. 466-364) görög filozófus, Szókratész tanítványa, a
cinikus iskola megalapítója. Apja a város polgára, anyja trák származású
rabszolganő volt, ezért nem tekintették teljes jogú polgárnak. Ifjúkorában
naponta nyolc kilométert gyalogolt Pireuszból Athénba, hogy Szókratészt
hallgathassa. Szókratésztól elsősorban azt tanulta meg, hogy a bölcsnek
tetteivel, egész életével, mintsem pusztán szavaival kell kifejeznie
világlátását. Később önálló iskolát alapított a Künoszargesz (Fürge kutya)
tornacsarnokban. Ezért a filozófiatörténet cinikusnak nevezi.
Antiszthenész a gyakorlati etika egyik megalapítója. Vallotta, hogy az
erény tanulható és tanítható. Nem nősült meg. Minden élvezetet megvetett. Lemondást,
szegénységet és önmegtartóztatást hirdetett, mert ezt tekintette az erény
kezdetének és végcéljának. Testi fájdalmait öregségében is tudatosan elviselte.
Tagadta az istenek létét, viszont hirdette „csak egyetlen igaz Isten van.” „Aki a pénzt szereti, jó ember nem lehet.” Diogenész tanúsítja, hogy olyan köpenyt hordott, amely takaróként is
szolgált. Egy házasulandónak ezt a tanácsot adta: „Ha szépet vesz el,
mindenkié lesz, ha rútat, az maga is büntetés.”
Támadta Athén erkölcseit, mondván: „a polgárok a búzájukat
megtisztíttatják a konkolytól, azt viszont hagyják, hogy a városban bűnözők
éljenek.” Megvetette a demokráciát (a népuralmat), a
tisztségek népszavazás útján történő betöltését. Azt ajánlotta az athéniaknak, hogy a
szamarakat válasszák meg lovaknak, ha ugyanilyen módon ostoba embereket
neveznek ki hadvezérnek. Hibáztatta
az embereket, hogy midőn edényt vásárolnak, jól megvizsgálják
azt kívül, belül, de mikor barátokat választanak, azoknak az életmódját nem
vizsgálják meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése