Van Székelyföld, és van székely zászló.Ezeket szerre kitűzzük, mert a zászló lelkesít.
Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtökön a Világgazdaság gazdasági kilátásokról szóló konferenciáján kérdésre válaszolva kifejtette,
Székelyföld autonómiájának témájában a magyar kormánynak 22 éve világos az álláspontja: ha egy közösség többsége valamilyen autonómiaformát igényel, és ezt demokratikus úton kifejezi, a többségnek figyelembe kell vennie ezt az igényt.
Emlékezzünk Nándorfehérvárra, ahol a zászlót védő sárkúti Dugovics Titusz (+1456. július 21.) életét áldozta, de másnap a
magyar sereg győzött.
(Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei művében így írja le a nándorfehérvári győzelmet, Kulcsár Péter fordítása:)
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása festmény
"Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése