Az erdélyi magyarok önrendelkezését követeljük

Amikor életed nehéz, akkor a legnagyobb kísértésed, hogy menekülj a valóság elöl. Pedig a napi gondok bölcs megoldása vár rád, a munkanélküliség téged is tevékenységre és munkahelyek teremtésére sarkall. A pénztelenség takaros beosztásra, s a kisebbségi sors viszont nemzeti összefogásra késztet. 

Röviden: a feszültséggel teli életből te se menekülj az ábrándozók vagy ígérgetők ingoványába.

A társadalomra vonatkozóan Shakespeare megmondta: a politika az ígérgetések tudománya. Az ábrándozás a legnagyobb önbecsapás. Önjelölt, különutas vezető mindenütt van, s nem is kevés! Légy józan!

Ha egy háziasszonynak csak néhány szem krumplija van, abból esetleg levest, sült pityókát, szalmapityókát, pürét stb tud készíteni, de gulyást semmiképpen sem. A gulyás mégis lehetséges akkor, ha a tehetős szomszéd hússal ajándékozza meg. Így vagyunk a jogainkkal is, köztük a leghőbben áhított autonómiával. 

Az önrendelkezést, az autonómiát mindenkinek akarnia kell, még a többségi vezetőknek is. 

Azért, hogy a román nép vezetői komolyan vegyék a magyarság akaratát, azért szüntelenül hangoztassuk naponta: autonómiát akarunk. 

Követeljük a kulturális és területi autonómiát, mégpedig a természetjog (Isten adta jogunk) és a történelmi igazságosság alapján. 

Követeljük elsősorban választott, törvényes képviseletünk útján és minden fórumon. 

Közben kérjük Isten segítségét, hogy adjon vezetőinknek kellő bölcsességet és elszánt erős akaratot, hogy kitartóan szolgálják közösségünk szent javát. Imádkozzunk önmagunkért is, népünk lelki megújulásáért, hogy szentjeink és nagyjaink példájára egységben maradjunk, s felelősen cselekedjünk szülőföldünkért és a szükséget szenvedőkért. 

Olvasd el: Autonómiát!