A Parma fidei -
Hit pajzsa kitüntetést idén a 90 éves Dr. Bruszynai József atya ny. esperes kapja,
amelyet Mádl Dalma asszony ad át 2013. február 23-án 11 órakor a Dunakeszi
Szent Mihály Plébániatemplomban. Az átadó
ünnepségen beszédet mond Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés alelnöke.
Laudációt mond a díj első kitüntetettje, Prof. Dr. Bolberitz Pál.
A Parma fidei – Hit pajzsa kitüntetést azoknak az élő
egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is
hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. A díjat a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából adják át minden esztendőben.
Dr. Brusznyai József 1922-ben született, pappá szentelése 1945. szeptember 8-án történt Vácott. 1948-ban teológiából doktorált. Vácott 1947-től 1950-ig teológia tanár. Öccse dr. Brusznyai Árpád
az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológia intézetében dolgozott, ahonnan
elbocsájtották.
Apját bebörtönözték.
József atyát 1950-ben Kistarcsára internálták. Az itt töltött küzdelmes életére így emlékezik: „Előbb magánzárkába kerültünk. Hogy ott nem
zavarodtam meg, annak köszönhettem, hogy közel volt az iskola, mindig
hallatszott a becsöngetés és a kicsöngetés. És én mindig tartottam
magamnak hittanórát, elmondtam magamban azt, amire emlékeztem a
Bibliából vagy az imádságokból. Amikor pedig kicsöngettek, sétáltam a
zárkában, négy lépés ide, négy lépés vissza. Mikor becsöngettek,
magyarórát tartottam magamnak, elmondtam azokat a verseket, amelyeket
fejből tudtam. Óriási erőt adott az, hogy kívülről tudtam Ady A
muszáj-Herkulesét és Sík Sándor Imádság humorért című költeményét.”
A kistarcsai internáló táborból 3 év és 2 hónap után szabadult meg. Szabadulása után egy évig a kommunista hatalom nem
engedte meg, hogy papként szolgáljon, és akkor Sződligeten dolgozott egy
szőlőbrigádban. „Nagyon örültem ennek az egy évnek. Mert megtanultam,
mit jelent az, ami a Bibliában áll, hogy arcod verejtékével edd
kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél. A másik
ok, amiért örültem, hogy nem tettem rossz hatást az emberekre a köztük
elvégzett munka közben. Voltak érdekes események. Egyszer például
átvezényeltek a spárgatelepre permetezni. És ott sikerült elmondanom
életem legjobb prédikációját. Csak egy mondat volt az egész. A
permetezés olyan munka volt, ahol kétszáz százalékot is lehetett
teljesíteni, mert úgy ment a nagyüzemi gazdaságban a permetezés, mint
nálunk, katolikusoknál a búzaszentelés. Azt mondtam a brigádvezetőnek:
köszönöm a jóindulatát, de azt kérem, ne tessék engem permetezőnek
beosztani. Hadd maradjak meg a kapások között. Helyettem tessék
beosztani Bogdán Jóskát, mert nekem csak édesapámról kell gondoskodnom,
de Bogdán Jóskának nyolc gyermeke van. Az egy cigány ember volt. Amikor
ezt meghallotta a brigád, kővé meredt. Hát ilyen létezik? Hogy valaki
lemond a biztos kétszáz százalékról azért, hogy a másik el tudja tartani
a gyerekeit a keresetéből? Ilyen hatású prédikációt az életben többé
nem tudtam tartani.”
Élete további alakulása: 1953 őszén Nagykökényesen 3 évet, majd Kállón 8 évet szolgált. Itt tudta meg, hogy koncepciós perben öccsét, dr. Brusznyai Árpádot a Győri Katonai Bíróság
Népbírósági Tanácsa életfogytiglani börtönre ítélte. Pap János kérvényében kérte Kádár Jánost, hogy ítéljék halálra Brusznyait. Halára ítélték és 1958. január 9-én Budapesten kivégezték.
Brusznyai József dr. 1965-ben Kállóról Kiskundorozsmára került plébánosnak, majd 1971-től Dunakeszi
plébánosa.
1992-ben nyugdíjba ment, de mint kisegítő lelkész továbbra is Dunakeszin maradt.
2000. februárjától ismét visszatért egykori állomáshelyére, Kállóra, ahol a mai napig besegít a lelkipásztori munkába.
1992-ben nyugdíjba ment, de mint kisegítő lelkész továbbra is Dunakeszin maradt.
2000. februárjától ismét visszatért egykori állomáshelyére, Kállóra, ahol a mai napig besegít a lelkipásztori munkába.
Felszentelésének 60. évfordulóját gyémántmisével ünnepelte. S akkor a következő idézetet mondta:
„A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait,
Visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra Ő hozott,
Virágot, melyet virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek Neked?
S amikor, Uram, Hozzád érkezem,
Könnyű kezem miatt szégyenkezem.
S szólok: csak ennyit hoztam, Ó Uram,
Ne ítéld meg nagyon szigorúan.”
**
Ajánlom, nézze meg:
Színésznőből Isten szerelmese
A legnagyobb Hungaricum-ért
Visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra Ő hozott,
Virágot, melyet virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek Neked?
S amikor, Uram, Hozzád érkezem,
Könnyű kezem miatt szégyenkezem.
S szólok: csak ennyit hoztam, Ó Uram,
Ne ítéld meg nagyon szigorúan.”
**
Ajánlom, nézze meg:
Színésznőből Isten szerelmese
A legnagyobb Hungaricum-ért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése