Mi az igazi hivatásunk?

Michael Faulhaber (1869. márc. 5.- 1952. jún. 12.) 1917-től München érseke, 1921-től bíboros, határozottan szembeszállt a nácizmussal, prédikációiban és körleveleiben elítélte ennek eszmei alapjait: a diktatúrát, a fajelméletet és a pogányságot. Már 1933-ban védelmébe vette a zsidókat, akik ezért 1951-ben külön elismeréssel adóztak neki. A papság feladatáról, valamint  a hívek magatartásáról egyik szilveszteri beszédében kiemelte: 

"A pap igazi hivatása, hogy hirdesse Isten országát, őrizze titkait és szolgáltassa ki őket. A szegények gondozása a lelkipásztor segítője, de nem a papi munka lényege. 

Ha tehát valaki azt írja nekem: Kilépek az Egyházból, ha ma délután 4 órára nem tudok szerezni 200 márkát, akkor azt kell neki felelnem: Testvér, nem tudod, mit beszélsz. A lelkipásztorkodás nem válhat lelki szatócsüzletté. Sohasem jutalmazzuk annak jellemtelenségét, aki pénzértékre becsüli lelkét s a legtöbbet ígérőnek adja. 

Az apostolok a szegények gondozására külön szerpapokat rendeltek, mert azt mondták: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el." (ApCsel 6,2) Nem szabad tehát a plébániát munkaközvetítő hivatallá vagy hitelintézetté átalakítanunk. A püspök a legjobb szándékkal sem tud minden kívánságnak eleget tenni. A püspök az egyházmegye lelki vezére, nem pedig bankárja."