Michael Faulhaber (1869. márc. 5.- 1952.
jún. 12.) 1917-től München érseke, 1921-től bíboros, határozottan
szembeszállt a nácizmussal, prédikációiban és körleveleiben
elítélte ennek eszmei alapjait: a diktatúrát, a fajelméletet és a
pogányságot. Már 1933-ban védelmébe vette a zsidókat, akik ezért
1951-ben külön elismeréssel adóztak neki. A papság feladatáról,
valamint a hívek magatartásáról egyik szilveszteri beszédében
kiemelte:
"A pap igazi hivatása,
hogy hirdesse Isten országát, őrizze titkait és szolgáltassa ki őket. A
szegények gondozása a lelkipásztor segítője, de nem a papi munka
lényege.
Ha
tehát valaki azt írja nekem: Kilépek az Egyházból, ha ma délután 4
órára nem tudok szerezni 200 márkát, akkor azt kell neki felelnem:
Testvér, nem tudod, mit beszélsz. A lelkipásztorkodás nem válhat lelki
szatócsüzletté. Sohasem jutalmazzuk annak jellemtelenségét, aki
pénzértékre becsüli lelkét s a legtöbbet ígérőnek adja.
Az apostolok a szegények gondozására külön szerpapokat rendeltek, mert azt mondták: "Nem
volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal
szolgálatát lássuk el." (ApCsel 6,2) Nem szabad tehát a plébániát
munkaközvetítő hivatallá vagy hitelintézetté átalakítanunk. A püspök a
legjobb szándékkal sem tud minden kívánságnak eleget tenni. A püspök az
egyházmegye lelki vezére, nem pedig bankárja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése