Ez a szerdai katekézis volt XVI. Benedek utolsó pápai beszéde.
A 150 ezer hívő nemcsak a bazilika előtti teret, hanem a környező
utcákat is megtöltötte, ahonnan óriás kivetítőkön követték nagy
figyelemmel és összeszedetten a búcsúzó pápa szavait. A jelenlévők
rendkívüli történelmi eseménynek lehettek részesei, hiszen nem a gyász
könnyeivel búcsúztak el Péter utódától, hanem meghatott és hálás
örömmel, annak tudatában, hogy XVI. Benedek továbbra is mellettünk
marad, imádkozik értünk, szívébe zár mindnyájunkat.
Az audiencián a
szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint mintegy hetven bíboros volt
jelen, köztük Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, magyar
prímás. Jelen volt Böcskei László nagyváradi püspök is egy
zarándokcsoport élén, akiket a Szentatya a kihallgatás végén külön
köszöntött.
Az általános kihallgatás – mint mindig – most is
szentírási szakasz felolvasásával kezdődött. Ez alkalommal a Szentatya
Pálnak a kolosszeiekhez írt leveléből vett következő idézethez fűzte
elmélkedését, az egész világgal megosztva rendkívül személyes
gondolatait, érzéseit.
„Amióta erről hallottunk, mi is
szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen
ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. Így majd az Úrhoz
méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt
hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában
szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és
állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra
méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a
világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett
szeretett Fia országába”.
Pál apostolhoz hasonlóan Benedek
pápa is úgy érzi szívében, hogy mindenekelőtt Istennek kell hálát adnia,
aki vezeti és növeli az Egyházat, aki elveti igéjének magvát, és így
táplálja a hitet népében. Ebben a pillanatban lelke szélesre tárul, hogy
magához ölelje az egész világon jelen lévő Egyházat. Hálát ad Istennek
az újabb „tapasztalatokért”, amelyeket péteri szolgálatának évei során
kapott az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről és arról a karitatív
szeretetről, amely az Egyház testét átjárja és élteti a szeretetben,
valamint a reményről, amely megnyit bennünket, az élet teljessége, a
mennyei haza felé irányítva minket.
A Szentatya mindenkit imáiba
foglal a jelenben, amely Istené, amelyben összegyűjt minden találkozást,
minden utazást, minden lelkipásztori látogatást. Mindent és mindenkit
összegyűjt imáiban, hogy az Úrra bízza őket; azért, hogy teljesen
megismerjük akaratát, minden lehetséges bölcsességgel és spirituális
értelemmel, és hogy Őhozzá, szeretetéhez méltó módon tudjunk viselkedni,
minden jótettben gyümölcsöt hozva (vö Kol 1,9-10).
„Ebben a
pillanatban nagy bizalmat érzek, mert tudom, mindnyájan tudjuk, hogy az
evangélium igazság szava az Egyház ereje, élete. Az evangélium
megtisztít és megújít, gyümölcsöt hoz mindenütt, ahol a hívek közössége
meghallgatja és befogadja Isten kegyelmét az igazságban és megéli azt a
szeretetben. Ez az én bizalmam, ez az én örömöm” – mondta XVI. Benedek.
„Csaknem
nyolc évvel ezelőtt, április 19-én elfogadtam, hogy magamra vállalom a
péteri szolgálatot. Ez a szilárd bizonyosság továbbra is mindig elkísért
engem. Abban a pillanatban, amint azt már több ízben kifejtettem, a
következő szavak visszhangzottak szívemben: Uram, mit kívánsz tőlem?
Nagy terhet helyezel a vállamra, de ha Te kéred ezt tőlem, szavadra
kivetem a hálókat, annak biztos tudatában, hogy Te vezetsz majd engem.
Az Úr valóban vezetett, mellettem állt, mindennap érezhettem jelenlétét.
Az Egyház útjának olyan szakasza volt ez, amelyben voltak örömök és
fények, de nem könnyű pillanatok is.
Úgy éreztem magam, mint Szent
Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az Úr olyan sok
napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott nekünk, amikor
bőséges volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is, amelyekben a vizek
háborogtak és ellenszél fújt, csakúgy, mint az Egyház egész
történelmében, és úgy tűnt, hogy az Úr alszik. De mindig tudtam, hogy
abban a hajóban jelen van az Úr, és mindig tudtam, hogy az Egyház hajója
nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé, és nem hagyja, hogy
elmerüljön; Ő az, aki kormányozza a hajót, természetesen az általa
kiválasztott emberek révén is, mert ő akarta így. Ez a múltban is
bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem homályosíthat el. Ezért
ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta meg az
Egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét”.
A
hit évében vagyunk – folytatta katekézisét a pápa az utolsó általános
kihallgatáson. „Ezt azért hirdettem meg, hogy megerősítsem hitünket
Istenben, egy olyan kontextusban, amely úgy tűnik, egyre inkább második
helyre kívánja szorítani Istent. Mindenkit szeretnék felszólítani, hogy
újítsa meg szilárd bizalmát az Úrban. Gyermeki módon bízzuk magunkat
Istenre annak a bizonyosságában, hogy karja mindig támaszt nyújt, és
lehetővé teszi, hogy mindennap előrehaladjunk a fáradságok közepette is.
Szeretném, ha mindenki érezné, hogy szereti őt az az Isten, aki Fiát
adta nekünk és megmutatta határtalan szeretetét. Szeretném, ha mindenki
érezné annak az örömét, hogy keresztény.
Egy szép ima, amelyet
minden reggel el kell mondanunk, így szól: 'Imádlak, Istenem, és teljes
szívemből szeretlek. Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy kereszténnyé
tettél.' Igen, örüljünk a hit ajándékának; a legértékesebb javunk, amit
senki nem vehet el tőlünk! Köszönjük meg az Úrnak ezt a napot imával és
következetes keresztény élettel. Isten szeret bennünket, de azt várja
tőlünk, hogy mi is szeressük őt.”
XVI. Benedek pápa így folytatta búcsúbeszédét:
„Nem
csak Istennek szeretnék ebben a pillanatban köszönetet mondani. Egy
pápa nincs egyedül Péter hajójának vezetésében, bár ő az első számú
felelős; soha nem éreztem magam egyedül a péteri szolgálat örömének és
súlyának hordozásában; az Úr olyan sok személyt helyezett mellém, akik
nagylelkűen, Isten és az Egyház iránti szeretetből segítettek nekem és
közel álltak hozzám”.
A Szentatya mindenekelőtt a bíborosokhoz
fordult: „bölcsességetek, tanácsaitok, barátságotok értékesek voltak
számomra.” Munkatársai közül elsőnek kiemelte Tarcisio Bertone bíborost,
államtitkárát, aki hűségesen kísérte ezekben az években. „Az
Államtitkárság és az egész Római Kúria, csakúgy, mint mindazok, akik a
különböző munkahelyeken a Szentszéket szolgálják: sok személy arca, akik
nem tűnnek ki a tömegből, árnyékban maradnak, de éppen a csöndben, a
mindennapi odaadó munkában, a hit és az alázat lelkületével biztos és
megbízható támaszt jelentettek számomra” – mondta Benedek pápa.
Ezután
egyházmegyéjéhez, a római egyházhoz fordult: „Nem feledhetem el püspök-
és paptestvéreimet, az Istennek szentelt személyeket és Isten egész
népét: a lelkipásztori látogatások, találkozók, kihallgatások, utazások
során mindig nagy figyelmet és mély szeretetet éreztem részükről. De én
is szerettem mindenkit és minden egyes személyt, kivétel nélkül, azzal a
lelkipásztori szeretettel, amely minden Főpásztor szívében jelen van,
különös tekintettel Róma püspökére, Péter apostol utódára. Mindennap
mindnyájatokat imáimban hordozlak, atyai szívvel.
Szeretném, hogy
üdvözletem és köszönetem mindenkihez eljusson: a pápa szíve átöleli az
egész világot. Hálámat fejezem ki a Szentszéknél szolgáló diplomáciai
testületnek, amely a nemzetek nagy családját jeleníti meg. Gondolok
továbbá mindazokra, akik a jó hírközlés érdekében végeznek fontos
munkát, amelyért szintén köszönetet mondok.
Szívből jövő hálámat
fejezem ki a világ különböző részein élő sok-sok embernek, akik az
utóbbi hetekben megható üzeneteket küldték nekem a figyelem, a barátság
és az ima jeleként. Igen, a pápa soha sincsen egyedül, most ismét
csodálatos módon megtapasztalhatom ezt, ami megérinti a szívet. A pápa
mindenki hozzátartozója, és sokan érzik közel magukat Péter utódához.
Igaz,
hogy számos levelet kapok a világon fontos szerepet betöltő emberektől –
államfőktől, vallási vezetőktől, a kulturális élet neves képviselőitől.
De sok-sok levél érkezik az egyszerű hívektől, akik szívből írnak nekem
és kifejezik szeretetüket, amely a Jézus Krisztussal való
szeretetközösségből születik meg az Egyházban. Ezek az emberek nem úgy
írnak, mint ahogyan pl. egy hercegnek vagy híres személynek szokás. Úgy
írnak nekem mint testvérek, gyermekek, egy szeretetteljes családi
kapcsolat jeleként. Szinte kézzelfoghatóan érezhető, hogy mi valójában
az Egyház – nem egy vallásos vagy humanitárius célú szervezet,
szövetség, hanem élő test, testvérek közössége Jézus Krisztus Testében,
aki mindenkit egyesít. Az Egyházat ily módon megtapasztalni, vagyis
konkrétan érezni igazságának és szeretetének erejét, nagy örömet jelent
elsősorban egy olyan korszakban, amelyben mindenki hanyatlásáról beszél.
De figyeljük meg, hogy mennyire élő ma az Egyház!
Az utóbbi
hónapokban úgy éreztem, hogy erőm csökken, és imáimban azzal a kéréssel
fordultam folytonosan Istenhez, hogy világosítson meg döntéshozatalomban
nem a magam, hanem az Egyház javát szolgálva. Lépésemet a döntés
súlyosságának és újdonságának teljes tudatában tettem, mély lelki
nyugalomban. Szeretni az Egyházat azt jelenti, hogy nehéz, fájdalmas
döntéseket is bátorsággal hozunk meg, mindig az Egyház javát szem előtt
tartva, sosem a magunkét.
Szeretnék visszatérni 2005. április
19-éhez. Döntésem súlyosságát az jelentette, hogy ettől a naptól kezdve
mindig és mindörökre az Úr szolgálatába álltam. Mindig, mert aki a
péteri szolgálatot vállalja, annak nincs többé magánélete. A pápa mindig
és teljesen az emberekhez és az Egyházhoz tartozik. Életéből eltűnik a
magánszféra. Megtapasztaltam és most is ezt tapasztalom, hogy akkor
kapjuk meg igazán az életet, amikor felajánljuk azt. Akik szeretik az
Urat, szeretik Szent Péter utódát is és kötődnek hozzá; a pápának
valóban fivérei és nővérei, lelki fiai és lányai vannak az egész
világon. Ezáltal biztonságban érzi magát e szeretetközösség ölelésében;
nem saját magához tartozik, hanem mindenkihez és mindenki őhozzá.
A
„mindig” azt is jelenti „örökre” – nem lehet többé visszatérni a privát
életbe. Szolgálatomról való lemondásom nem ellentmondás ezzel. Nem
térek vissza a magánélet berkeibe, az utazásokkal, találkozásokkal,
fogadásokkal, konferenciákkal teli mindennapokhoz. Nem hagyom el a
keresztet, hanem új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett. Nem
gyakorlom az Egyház kormányzásával járó hatalmat, hanem az imán
keresztül Szent Péter mellett állok. Szent Benedek, akinek nevét
pápaként viselem, nagy példát jelent számomra ebben. Ő megmutatta nekünk
azt az utat, legyen az aktív vagy passzív jellegű, amely Isten művéhez
vezet.
Köszönetet mondok mindenkinek azért a tiszteletért és
megértésért, amellyel ezt a fontos döntést fogadtátok. Én továbbra is
elkísérem az Egyházat útján imával és elmélkedéssel, az Úrnak és
Jegyesének való odaadással, amelyet eddig és ezután is megélek. Arra
kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg rólam az Úr előtt, imádkozzatok
a bíborosokért, akik fontos feladatra lettek meghívva, továbbá Péter
apostol következő utódáért: az Úr kísérje el őt világosságával és
Lelkének erejével.
Kérjük Szűz Mária, Isten és az Egyház Anyja
közbenjárását, hogy mindannyiunkat és az egész egyházi közösséget
vezesse, Őrá bízzuk magunkat.
Kedves barátaim! Isten vezeti
Egyházát, mindig támogatja, elsősorban a nehéz pillanatokban. Ne
veszítsük el soha ezt a hittel teli látásmódot, amely az egyetlen és
igaz az Egyház és a világ történetének hosszú útján. Szívünkben legyen
mindig jelen az örömteli bizonyosság, hogy az Úr mellettünk van, nem
hagy el minket, közel van hozzánk és szeretetével áraszt el bennünket!
Köszönöm!”
XVI. Benedek pápa a szokásos nagy nyelveken is
összefoglalta tanítását, majd köszöntötte az egyes zarándokcsoportokat,
közöttük a nagyváradi híveket. A kihallgatás végén a szokásosnál
hosszabb ideig járta körbe pápamobilján a Szent Péter teret, hogy
elbúcsúzhasson a hívektől.
Ezután került sor az Apostoli Palota
Kelemen termében a gyűrűcsókra, amelynek során a Szentatya elé járult
többek között Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök, továbbá Gianni
Alemanno, Róma polgármestere, valamint Teodoro Lonfernini és Denise
Bronzetti, a San Marino Köztársaság régenskapitányai.
Február 27-én, szerdán délelőtt fél 11-kor kezdődött a Szent Péter téren
az általános pápai audiencia, amelyre a vártnál is nagyobb hívősereg
érkezett az olasz egyházmegyékből és a világ minden részéről, amint ezt
a spanyol, amerikai, magyar, lengyel, horvát, szlovák, bajor és egyéb
nemzeti zászlók, valamint hatalmas transzparensek jelezték, amelyeken
különböző nyelveken ez állt: „Köszönjük Szentatyánk! Hiányozni fogsz,
mindig a szívünkben maradsz!”.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése