A görög monda szerint Kr. e. a 4.
században Syrakuzában élt Dámon és
Pinthiasz két jó barát, akik az igazság és a tisztesség elveit követték. Akkor
Syrakuza teljhatalmú ura, idős Dionysius volt, aki gyakran visszaélt
hatalmával. Ha haragra ingerelték, indulatában halálos ítéletet hozott.
Egy nap a fiatal Pithias mások
jelenlétében elmarasztalta Dyonysiust kegyetlenségei miatt. Mivel az uralkodó
nem türt semmiféle bírálatot, maga elé idézte Pithiast és halálra ítélte. Az
elítélt könyörgésre fogta, hogy az uralkodó engedj őt haza ügyeit elintézni.
„Milyen messze van a hazád
– kérdezte Dionysius gyanúsan –, és mi a biztosítéka annak, hogy te vissza fogsz
térni?”
- „Az
én otthonom több mérföldre van
– válaszolta Pithias –, de van egy barátom, Dámon, aki hajlandó helyettem
a börtönben maradni, amíg én távol vagyok.”
A kíváncsiskodók sorából ekkor egy férfi lépett Pithias mellé és így szólt: „Én vagyok Dámon, kegyelmes uram, én magam leszek annak záloga, hogy barátom visszatér, és ha valamilyen baleset folytán nem térne vissza, én fogok meghalni helyette.”
A kíváncsiskodók sorából ekkor egy férfi lépett Pithias mellé és így szólt: „Én vagyok Dámon, kegyelmes uram, én magam leszek annak záloga, hogy barátom visszatér, és ha valamilyen baleset folytán nem térne vissza, én fogok meghalni helyette.”
A zsarnokot lenyűgözte ez a nagylelkűség, és Pithiast elengedte azzal a
feltétellel, hogy egy adott napon és adott órában térjen vissza, mert hanem barátján
fogja végrehajtani az “igazságszolgáltatást.”
Közben elérkezett a megadott nap,
de Pithias még nem jelent meg. Syrakuzában az emberek arról beszéltek, hogy
bizonyára a vakmerő Dámont fogják kivégezni. Dámon volt a legboldogabb ember a
börtönben. Tele volt reménnyel, hogyha barátja nem térhet vissza az adott
időben, akkor ő vidám arccal fog meghalni érte.
Megjelent Dionysius a börtön előtt
felállított vesztőhelyen és gúnyosan odakiáltott: „No,
Dámon, hol van a barátod, miért vagy ilyen magabiztos? Attól tartok, hogy nem
fog visszatérni.”
- „Az lehetetlen uram, én nem kételkedem barátom hűségében.” – felelte Dámon, majd így folytatta –
- „Az lehetetlen uram, én nem kételkedem barátom hűségében.” – felelte Dámon, majd így folytatta –
„talán
valami baleset érte az úton.”
Ebben a pillanatban egy lovas vágtatott át a tömeg között, és Pithias az utazástól fáradtan esett ki a nyeregből, odarohant, hogy átölelje barátját.
„Végre ideértem pontos időben – zihálta –, mert a lovamat megölték, és későre találtam másikat. Hála az égnek, hogy időben ideértem!”
De Dámon nem akarta, hogy barátja Pithias meghaljon. Ő kérte Dyonisiust, hogy rajta hajtsák végre az ítéletet. Dionysius hitetlenkedve nézte Dámont, mint akarja életét adni a barátjáért.
„Hagyjatok, hagyjátok a vitát!” – kiáltotta a tirannus, majd előrelépett, és megfogta kezüket –, én ezennel mindkettőtöket szabadon elngedlek. Soha életemben nem láttam ilyen lojalitást, és kérlek fogadjátok el bocsánat kérésemet, és fogadjatok be barátságtokba.”
Ebben a pillanatban egy lovas vágtatott át a tömeg között, és Pithias az utazástól fáradtan esett ki a nyeregből, odarohant, hogy átölelje barátját.
„Végre ideértem pontos időben – zihálta –, mert a lovamat megölték, és későre találtam másikat. Hála az égnek, hogy időben ideértem!”
De Dámon nem akarta, hogy barátja Pithias meghaljon. Ő kérte Dyonisiust, hogy rajta hajtsák végre az ítéletet. Dionysius hitetlenkedve nézte Dámont, mint akarja életét adni a barátjáért.
„Hagyjatok, hagyjátok a vitát!” – kiáltotta a tirannus, majd előrelépett, és megfogta kezüket –, én ezennel mindkettőtöket szabadon elngedlek. Soha életemben nem láttam ilyen lojalitást, és kérlek fogadjátok el bocsánat kérésemet, és fogadjatok be barátságtokba.”
*
“Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)
Kapcsolódó félperces:
Ha a törvényszék udvarát felveri a gyom
Az egész világ tyúktojást eszik...
Kapcsolódó félperces:
Ha a törvényszék udvarát felveri a gyom
Az egész világ tyúktojást eszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése