Honoré de Balzac (1799-1850), a francia realista regény megteremtője, termékeny regényíró, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel. Egyik irodalomtörténész így mutatja be: Nála minden a pénz körül forog, ő a hőse valamennyi művének, valóságos pénzkórság szállta meg valamennyi alakját és őt magát is. Műveiben alig akad olyan fejezet, ahol ne surrognának számok, esélyek,
árak, percentek, hozományok, örökségek, tranzakció és perek... Balzac az Eugénie Grandet című regényében elmondja az öreg Grandet, a szívtelen fösvény halálát. Mikor közeledni érezte végső óráját, hivatta az Úr szolgáját, hogy rendezze lelki dolgait Istennel és Egyházával is.
"Amikor a plébános eljött hozzá, hogy feladja az utolsó kenetet, néhány
órája halottnak tűnő szeme élettel telt meg az ezüstkereszt, a
gyertyatartók és a szenteltvíztartó láttán, mereven nézte a
kegytárgyakat, és orrgumója még egyszer, utolszor, megmozdult. Amikor a
pap az ajkához közelítette az aranyozott ezüstfeszületet, hogy
megcsókoltassa Krisztus képmását, Grandet ijesztő mozdulattal próbálta
megragadni, és ez az utolsó erőlködése az életébe került."
Az ember mennyire nem tud élni a szabadsággal. Földies vágyaiért a bűnt választja, mint Judás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése