Meg akarod-e ízlelni az én boldogságomat?

Dionysius Syrakuza rettegett uralkodója volt Kr. e. a 4. században. Cicero elbeszélése szerint egyik kegyence Damoklész, aki csak a külső fényt és dicsőséget látta, megirigyelte a trónnal járó kellemetességeket. Felség, milyen boldog is vagy te – mondta a kegyenc. A király a következőképpen gyógyította ki szolgáját a hatalom utáni vágyból.

– Meg akarod-e ízlelni az én boldogságomat? - kérdezte Dionysius.

– Oh, még mennyire – válaszolta az.

Dionysius trónjára ültette Damoklészt. Aranytányérokban szolgálta fel a kitűnő eledeleket. Mindent ehetett és ihatott, amit szeme és szája megkívánt. A lakmározás közben Damoklész egyszerre csak hófehér lett, rémültében felugrott az asztaltól.

– Mi történt? – kérdezte az uralkodó.

– Megpillantottam a fejem fölött, egyetlen lószőrrel felfüggesztett, hegyével lefelé lógatott éles kardot, amely minden pillanatban leszakadhatott volna – mondta Damoklész.

Ez a kard képviselte a királyra acsarkodó ellenségeket, irigyeket és általában az uralkodással járó felelősség fenyegető súlyát. Ezzel az ügyes és szemléltető módszerrel mutatta meg Dionysius, hogy milyen az ő fényes és gondtalan boldogsága és békéje. Damoklész nem kért többet belőle.

Azóta szállóigévé lett, hogy: Damoklész kardja a feje felett lóg.

Átvitt értelemben a látszólag kellemes körülmények között a minden pillanatban bekövetkezhető, a fejünk felett lebegő, állandóan fenyegető veszedelemnek a jelképe.

*

Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."  (Mt 20,25-28)

Kapcsolódó félperces:
A barátság próbaköve
Ha a törvényszék udvarát felveri a gyom 
Az egész világ tyúktojást eszik...