Megbízattam a hit és haza oltalmával

Az 1446-iki országgyűlésen V. Lászlót királyul elismervén, addig, míg ez az uralmat átveheti, Hunyadi Jánost választották meg az ország kormányzójává. A hatalom, melyet rábíztak, csaknem azonos volt a királyéval; melléje csak négytagú ország tanácsot rendeltek. A büszke Ujlaki, Garai és az aljas lelkű Cilleiek sem mertek a lelkesedéssel szembeszállni, mellyel az ország zöme Hunyadi iránt viseltetett.

Hunyadi csak ellenkezve fogadta el a kitüntető magas tisztet s bölcs mérséklettel azonnal utasításokat is kért annak hatáskörére nézve; egyben Ujlakit, természetes vetélytársát, kormányzóhelyettessé választatta meg; a megüresedett közméltóságokat pedig nagyrészt László híveivel töltötte be, ami ismét önzetlen királyhűségének tanújele.

Hunyadi kormányzó elé három sürgős feladat tárult: 
a haza megvédése a török veszéllyel szemben,
a király felszabadítása Frigyes német király gyámsága alól,
s az önkényeskedő, rabló urak megrendszabályozása.
Amennyire e feladatok súlyos volta s a kormányzó irigy ellenségei megengedték, Hunyadi mindhárom irányban sokat tett és ért el, bár nem mindig egyenlő szerencsével. 
Így például a rigómezei síkon, főleg Dán havaselvi vajda árulása folytán (1448. okt. 18.) vereséget szenvedett, sőt a csatából menekülvén, Brankovics szerb fejedelem hatalmába került. Brankovics nagy áron állítólag a szultánnak akarta kiszolgáltatni; nemtelen ajánlatát azonban a szultán megvetéssel visszautasította. Erre a fejedelem súlyos feltételek mellett szabadon bocsátotta, többi közt idősebbik fiát, Lászlót, túszul kellett Brankovics kezébe adnia.

Midőn kéthavi fogságából karácsony estéjén Szegedre érkezett, barátai ragaszkodó szeretettel üdvözölték. Hat nappal utóbb a törhetetlen lelkű bajnok vezér így írt külföldi követeinek: „A rendeket egyességben, a közügyet épségben találtam, s a kedélyeket ingerelve a veszteség által, de meg nem törve. Újra megbízattam a hit és haza oltalmával; s én a tisztet újra elvállaltam, hogy a csapás dacára, melyet szenvedtünk, huzamosabban ne maradjon büntetlenül az ellenség, mert addig nem nyugszom, míg vagy meg nem lakoltatom, vagy halált nem veszek kezéből.”