Meneküléssel nem győzhette le

A szerzetesház egyik tagja folyton civódott a többivel, s néha-néha elragadtatta magát haragjában. Minthogy nem tudott uralkodni a szenvedélyén, elhatározta, hogy elmegy remetének. "Visszavonulok a pusztába, ahol egészen egyedül leszek. Ha nem lesz senki, akivel civakodhatom s akivel beszélgethetek, akkor legyőzöm majd magam és békességem lesz."
Elment tehát, s egy barlangban lakott egészen egyedül. Egyik nap korsójával vízért ment és amikor visszatért letette korsóját a földre. A korsó azonban eldőlt. Újból vízért ment és visszatérve letette a földre, de a korsó másodszor is eldőlt. Megint vízért ment és telemerítette. A korsó harmadszor is eldőlt és kifolyt a víz. Erre haragra lobbant, a földhöz vágta a korsót, amely darabokra tört.
Ekkor leült és átlátta, hogy haragját nem meneküléssel tudja legyőzni, hanem türelemmel, akarattal, leginkább Isten segítségével.
Visszatért szerzetes társai közé s komolyan hozzálátott lobbanékony haragjának megfékezéséhez. A küzdés sokáig tartott, de végre mégiscsak győzött.