Nagyböjt 3. vasárnapja - Jézus neked mondja

Jézus személyesen hív

Sok-sok millió ember járt és jár az Isten-keresés útján. Ezek mind személyes utak, melyeken rátaláltak a személyes Istenre. Ez az út nem is különös, csak Isten felé kell fordulni. Mindezt találóan fogalmazta meg József Attila: „Az Isten itt állt a hátam mögött,/ S én megkerültem érte a világot.”

Az Istennel való találkozás története, miként „minden keresztény hivatásé is, Isten és egz ember közötti elmondhatatlan dialógus története, a meghívó Isten szeretete és az Istennek válaszoló ember szabadsága közti dialógusé.” (II. János Pál, PDV 36) A meghívás egymástól elválaszthatatlan két mozzanata: az embernek felkínált ingyenes isteni ajándék, és a szabad ember csatlakozása Istenhez.

1. Isten a kinyilatkoztatásban megismerteti magát velünk (Kiv 3,1-8a. 13-15). Az ószövetségi nép vallásosságára döntő hatással volt Mózes találkozása Istennel az égő, de el nem hamvadó csipkebokornál a Hóreb hegyén. Mózes előtt az atyák Istene nyilatkozik meg, aki ismeri Mózest, és nevén szólítja, mint a szülő gyermekét. Isten jelenléte megszentelte ezt a helyet, ahová csak illő testi-lelki tisztaságban lehet közeledni. Ezért lehúzta saruját és eltakarta arcát. Mózessel közli Isten, hogy meg akarja szabadítani népét, mert látja sorsukat, hallja jajkiáltásukat. Isten azonban embereken keresztül cselekszik és a jelen esetben népe megszabadítására Mózest szemelte ki. Őt küldi. Mózes nem akar elindulni, megpróbál kibújni a terhes küldetés alól, de végül is a vállalkozás élére áll.

A párbeszéd legfontosabb része, amikor Mózes megkérdezi, hogy mi a neved. Isten megismerteti magát: Ő Jahvé, „Aki Van”, aki létrehoz mindent, ami létezni kezd, és jelen van népe körében. A bemutatkozásban Isten hűségét mutatja ki népe iránt, ahogy a szülők és gyermekek viszonyulnak egymáshoz. Szüleinket így szólítjuk: édesanyám, édesapám. Ebben a megszólításban több van, mintha csak egy nevet mondanánk: benne van viszonyunk, hogy ők életadónk és gondviselőnk. Jézus lényegében ugyanezt mondja tanítványainak, amikor rájuk bízza tanításának hirdetését és az üdvösség kegyelmeinek szétosztását: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig.”

2. Isten Jézus Krisztusban jelen van közöttünk és mindnyájunkat megtérésre hív (Lk 13,1-9). Valaki Pilátus politikai bűntető akciójáról és az áldozatokról számolt be. Jézus a hírt igehirdetésének fényébe állítja. Még a Siloám-i torony katasztrófát is megemlíti, és mindkettőhöz hozzá fűzi: „ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.” Kiemelte, hogy Isten a megtérésre figyelmeztet az élet eseményein keresztül. Kijelentette, hogy minden ember bűnös, mindenki Isten ítélete alá esik, ezért senki sincs felmentve a bűnbánattartás alól. Ugyanakkor Jézus feltárta a bűnbánat útját, a bűnbocsánat szent helyét az Egyházat, ahol Vele mindenki találkozhat, ahol a megigazulás ajándékában részesülhet.

A terméketlen fügefa példázatával pedig kiemeli, hogy a bűnös embert különös gondozásba veszi, felajánlja neki keresztáldozata érdemeit, hogy gyümölcsözővé tegye életét. Jézus Egyházán keresztül ma is üdvösségünkön munkálkodik. Ki akar szabadítani múltunk szakadékaiból, hogy elszakadjunk attól az élettől, amelyet bűnös önzésből építettünk szívünkben. Időt is ad, de számon is kér. Most van az alkalmas idő, ne halogassuk megtérésünket.

3. Ha csatlakoztunk az Úrhoz, akkor legyünk hűségesek (1Kor 10,1-6. 10-12). Szent Pál arra figyelmeztet, hogy a Vörös-tengeren átkelt zsidók a csodajelek ellenére mégsem maradtak hűségesek Istenhez, ezért odavesztek a pusztában. Ez volt a hűtlenség és a törvényszegés szomorú epilógusa.

Az a tény, hogy a keresztény Isten népéhez tartozik - a keresztség által Krisztusba van oltva, rendelkezik a kegyelem élő vízével, a bűnbocsánat szentségével, az Eucharisztiával és a többi szentségekkel -, mindez nem biztosítja üdvösségét, ha személyesen nem fordul Isten felé, és nem ragaszkodik minden erejéből Isten Fiához. Senki sem tudhatja magát biztonságban, mert a földön kísértést szenvedünk ezért legyünk éberek: „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.”

Jézus ma is felkínálja kegyelmét, ha elfogadjuk, akkor a keresztény élet méltó gyümölcseit tudjuk teremni.

Kapcsolódó cikkek:
Azért a szaváért feszítenék keresztre
Becserkelt, mint egy indián
Székelyföld és a leggyorsabb lépés előre