A humanizmus, a felvilágosodás, az iparosodás, és végül a modern
technika megjelenése az embert olyan valakivé formálta, aki azzal áltatta
magát, hogy a saját lábán is meg tud állni. Létrejött egy hamis világ, amelyben
nemcsak az embert szolgálják ki a technikai eszközök, hanem az ember maga is
géppé válik.
Az Isten-felejtés korszaka, a kicsinyke jólét ideje az embert
látszólag naggyá tette, mégis meg kell tapasztalnia törékenységét, és
rászorultságát az Isten segítségére, mert Európának nemcsak gazdaságra, hanem
lélekre is szüksége van. Életünk során bármikor
elbukhat mind az egyén, mind a közösség, mert a kísértéssel szemben senki sincs
bebiztosítva.
Izajás próféta közvetlenül a babiloni fogság megszűnése előtt beszél
Isten hűségéről, aki ezután is fog segíteni. Az exodus-tradícióra építve
jövendöl (Iz 43, 16-21). Amit Isten tenni készül, amellett eltörpülnek a régi
tettek. Nem a tengert teszi szárazzá, hanem a sivatagot oázissá. Jótéteménye
úgy hat, mint amikor a pusztaság esőt kap, és az élet színeit ölti magára. Isten
magának teremtette népét, majd Egyszülöttje váltja meg. Ő lesz a szabadulás
„útja”. A keresztáldozatában ő fakasztja a kegyelem „élővizét”, amit Egyházának
ad, hogy az embert éltesse. Így kisarjad bennünk a biológiai halál által
kikezdhetetlen kegyelmi élet, vagyis élet Istennel és Istenben. Jézus az
összeomlott élet romjain lehetőséget kínál az újrakezdésre (Jn 8, 1-11). Ő azért jött, hogy az embert megmentse.
Tanítása
közben az írástudók és a farizeusok megzavarják. Házasságtörésen ért asszonyt
visznek eléje. Ítéletet várnak tőle. Biztosak abban, hogy Jézus
önellentmondásba keveredik: Törvény vagy az irgalmasság! Bármit mond Jézus,
azzal tönkre tehetik.
Vádaskodhatnak ellene.
Jézus nyugodt. Lehajol és az
ujjával írni kezdett a földön.
Unszolásukra így válaszol: „Az vesse rá az első
követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt és tovább írt.
Jézus pedagógiája,
hogy megszólaltatja a lelkiismeretet azokban, akik erkölcsi tönkretételére
törnek.
A vádlók pedig anélkül, hogy egyetlen szemrehányó szót kaptak volna,
lassan eloldalogtak.
Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Ekkor úgy szól
a bűnöshöz, mint édesanyjához: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki
sem ítélt el?”
E megszólítással visszaadja
az asszonynak önbecsülését, talpra állítja. És az hitvallást tesz: „Senki,
Uram!” „Én sem ítéllek el: Menj, de többé ne vétkezzél!”
Rólunk szól a
történet.
Jézus megtérésre hív. Akarsz-e találkozni az életét adó Krisztussal,
aki felkínálja a szabadságot és a kegyelmet, hogy az légy, akinek Isten akar. A
Jézusba vetett hit tesz igaz emberré, mert megsemmisíti a bűnt, de nem a
bűnössel együtt. A hit által Jézus élete sarjad bennünk (Fil 3,8-14). Tegyük
magunkévá az ő lelkületét.
„Én sem ítéllek el.
Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése