A híres francia szónok Lacordaire mondta: “Feltétlenül szükséges, hogy
az embernek legyen eszményképe, melynek megvalósításáért szenvedélyesen küzd.
Hisz nem azért él, hogy csak a csillagokat nézze, vagy éhségét csillapítsa. A
fiatalok ösztönösen kívánják az áldozatot, az erőfeszítést és önmaguk
odaadását, mivel jóval több életerő van bennük, mint ami a pusztán vegetáló
élethez szükséges. S milyen nagy dologra képes az ember, ha Krisztus az
eszményképe!”
Jézus mondja: “Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők
követnek engem.” Az üdvtörténetben a nyáj és pásztor képet nemcsak a magát
kinyilatkoztató Isten használja, hanem a nép is, ahogyan azt a 99. zsoltárban
énekeljük: “Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, övé vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, legelőjének nyája.” Jézus önmagát jó pásztornak mondja, aki
életét föláldozza övéiért, s ezzel megnyitja az örök élet ajtaját a benne
hívőknek.
A hit úgy jön létre, hogy befogadjuk, amit Krisztus önmagáról mond,
elfogadjuk amit kinyilatkoztat, és megtesszük, amit elvár tőlünk. A
kezdeményezés és a vezetés Istentől van, ő adja a kegyelmet, a mi tettünk a befogadás
és odaadás.
Jézus pásztor szerepét istenségével világítja meg: örök életet ad,
mert hatalma az Atyától származik (Jn 10,27-30). Az üdvösség legfőbb
biztosítéka Jézus, aki életét adta értünk és segítő kegyelmet is ad. A
kinyilatkoztató tanítás zárómondatában Jézus kimondja az isteni élet legmélyebb
titkát: “Én és az Atya egy vagyunk.” Az Atya és a Fiú két különböző isteni
személy, mégis a Szentlélekkel együtt ugyanannak az egy isteni természetnek a
birtokosai.
A hivatások világnapján új fényben látjuk a papi és szerzetespapi
hivatást, amelyet Krisztus az Egyház szolgálatára rendelt. Aki Isten hívására
papi szolgálatra vállalkozik, az részesedik Jézus prófétai, papi és királyi
hatalmában. A papság koordinátáit Jézus iránti belső kötelék, valamint az adott
közösség felelősségteljes szolgálata adja meg.
A pap mivel Jézushoz kötődik,
sajátosan magányos, mert úgy tartozik a közösség nagy családjához, hogy nem
tartozik egyetlen konkrét családhoz sem. Mindez tágas szabadságot biztosít
neki: engedelmességi fogadalmával mindig annak a közösségnek gondját engedi
szívére, amelyikhez püspöke küldte. Ha tovább küldik, akkor úgy mond le a
közösségről, ahogy a szülő házasulandó gyermekéről.
Az evangélium terjedésének
semmi sem állhatja útját, ezt látjuk Pál és Barnabás apostol életében (ApCsel 13, 14. 43-52). Hivatás,
küldetés, engedelmesség hátterében a Jézust küldő Atya üdvözítő szeretete áll.
Az újszövetség papjának a Szentlélek segítségével mindenkit az üdvösség útjára kell
terelgetni. Az örök dicsőség már az
Isten bárányáé és azoké, akik feléje tartanak (Jel 7,9. 14b-17). Az Egyházzal imádkozzunk, hogy a hit nyilvános
és imádságos megünneplése életforrás legyen a hívek számára, és a missziós
területek részegyházai a remény és a feltámadás jelei legyenek.
„Nézd, megyek, Istenem, hogy
teljesítsem akaratodat!” (Zsid 10,7).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése