Egy konfuciánus útja

 Lou Cseng-Csiang, ahogy a 20 század megismerte: Dom Lou (1871–1949) 1871-ben született Sanghajban. Metodista protestánsként keresztelték meg, konfuciánus maradt. Szentpétervári diplomáciai szolgálata idején ismerkedett meg Berthe Bovy belgiumi katolikus tanárnővel, tolmáccsal, akit 1899-ben feleségül vett. 1906-ban hágai követ. 1911-ben Szentpéterváron így szólt feleségéhez: „Megígértem, hogy gyermekeink katolikusok lesznek. Nos, mivel nincs gyermekünk, mit szólnál ahhoz, ha én lennék katolikussá”. Lagrange atya felvette a Katolikus Egyházba. A René keresztnevet kapta. „Az én megtérésem nem konverzió, hanem hivatás… A feleségem sohasem beszélt velem vallási kérdésekről, hanem egyszerűen megelégedett azzal, hogy teljesítette lelkiismereti kötelességeit”. Ezután visszatért Pekingbe, volt Kína miniszterelnöke és külügyminisztere. Kérésére, felesége gyógyítása végett 1922-ben kinevezték nagykövetnek Bernbe. 1926-ban felesége halála után, bencés szerzetes lett Belgiumban. 
Pappá szentelték, majd apát lett a Bruges melletti kolostorban. 1949-ben hunyt el. Előtte kidolgozta Kína és Európa szellemi közelítésének tervét.
„A konfuciánus szellem előkészített arra, hogy felismerjem a katolikus Egyház felsőbbrendűségét és kimagasló helyzetét, és elismerjem azt. Az Egyház olyan kincseket őriz, amelyekből a hívők évszázadok sora óta régi és új értékeket merítenek, olyan eleven kincset, amely évszázadról évszázadra nő, és termést hoz. (…) Egy ilyen szervezetet belülről kell szemlélni, függetlenül az Egyház tagjainak vagy különböző elöljáróinak személy szerinti méltatlanságától, nem véve figyelembe azokat a hibákat és bűnöket, amelyeket mindennapi életükben elkövetnek…”