„A szentírásmagyarázat nem lehet pusztán egyéni tudományos erőfeszítés,
hanem mindig hitelesíteni kell az egyház élő hagyományával”. Az exegézis és
a Tanítóhivatal közötti helyes kapcsolatnak ez a döntő szabálya állt a pápa
beszédének középpontjában.
A Pápai Biblikus Bizottság a vatikáni Szent Márta-házban tartotta április 8-a és 12-e között plenáris ülését,
amelyen a következő témával foglalkozott: „Sugallat
és igazság a Bibliában”. A Szentírás az
isteni Szóról tett tanúbizonyság írott formája, amely bizonyítja a Feltámadás
eseményét.
Isten
Szava tehát megelőzi a Bibliát és túlmutat azon.
Ezért az Írások megértéséhez szükség van a Szentlélek állandó jelenlétére, valamint a Magisztérium követésére, mint ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat is leszögezte: A „Dei Verbum” kezdetű dogmatikai konstitúció világosan megállapítja: mindaz, ami a Szentírás-magyarázatot illeti, „végső fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megőrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el” (12).
Tehát a zsinati konstitúció szerint megbonthatatlan egység áll fenn a Szentírás és a Szenthagyomány között. Mindkettő ugyanabból a forrásból fakad és egyazon cél felé tart. Mind a kettőt egyforma ájtatossággal és tisztelettel kell elfogadni – mondta Ferenc pápa.
A Szentírás Isten Szava, mivel a Szentlélek sugallatára lett leírva. A Szenthagyomány pedig maradéktalanul továbbítja Isten Szavát, amelyet Krisztus és a Szentlélek bízott az apostolokra és utódaikra, hogy megvilágosítva az igazság Lelke által, igehirdetésükkel hűségesen megőrizzék, feltárják és terjesszék azt. Ezáltal az egyház a kinyilatkoztatott igazságokra vonatkozó bizonyosságát nem pusztán a Szentírásból meríti.
Ebből következik a bibliai szövegmagyarázók szerepe: nem elegendő a szubjektív interpretáció, vagy egy olyan elemzés, amely nem foglalja magába azt a globális értelmezést, amelyet az évszázadok során Isten egész Népének Hagyománya megteremtett.
A Szentírás értelmezése nem lehet pusztán egyéni tudományos erőfeszítés, hanem mindig bele kell illeszkednie az egyház élő hagyományába.
Ezért az Írások megértéséhez szükség van a Szentlélek állandó jelenlétére, valamint a Magisztérium követésére, mint ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat is leszögezte: A „Dei Verbum” kezdetű dogmatikai konstitúció világosan megállapítja: mindaz, ami a Szentírás-magyarázatot illeti, „végső fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház Isten igéje megőrzésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el” (12).
Tehát a zsinati konstitúció szerint megbonthatatlan egység áll fenn a Szentírás és a Szenthagyomány között. Mindkettő ugyanabból a forrásból fakad és egyazon cél felé tart. Mind a kettőt egyforma ájtatossággal és tisztelettel kell elfogadni – mondta Ferenc pápa.
A Szentírás Isten Szava, mivel a Szentlélek sugallatára lett leírva. A Szenthagyomány pedig maradéktalanul továbbítja Isten Szavát, amelyet Krisztus és a Szentlélek bízott az apostolokra és utódaikra, hogy megvilágosítva az igazság Lelke által, igehirdetésükkel hűségesen megőrizzék, feltárják és terjesszék azt. Ezáltal az egyház a kinyilatkoztatott igazságokra vonatkozó bizonyosságát nem pusztán a Szentírásból meríti.
Ebből következik a bibliai szövegmagyarázók szerepe: nem elegendő a szubjektív interpretáció, vagy egy olyan elemzés, amely nem foglalja magába azt a globális értelmezést, amelyet az évszázadok során Isten egész Népének Hagyománya megteremtett.
A Szentírás értelmezése nem lehet pusztán egyéni tudományos erőfeszítés, hanem mindig bele kell illeszkednie az egyház élő hagyományába.
Végül Mária, az Isten Szavának való
engedelmesség példaképe oltalmába ajánlotta a plenáris ülés tagjait. A
Szűzanya tanítsa meg őket, hogy teljes mértékben befogadják a Szentírás
kimeríthetetlen gazdagságát nem pusztán intellektuális kutatásaik révén, hanem
az imában és hitéletükben is. A hit évében munkájuk még jobban ragyogtassa fel
a hívek szívében a Szentírás világosságát.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése