Életünk vezetője

Isten mindenütt jelen van, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Bármilyen nagy legyen az emberiség tudása, valamint a teremtett világ feletti uralma, mégis élete állandóan veszélynek van kitéve. 
Aki felismeri, hogy az élet nem keletkezik magától, hanem az Örök Létezőtől, vagyis Istentől van, az felismeri azt is, hogy élete a teremtő és gondviselő Isten kezében van. A hit Istentől adott természetfeletti megismerő képesség, amit az ember hatodik érzékszervének is mondhatunk. A hitre jutott ember valamilyen formában kapcsolatot keres az Istennel, ami lehet ima, szertartás és áldozatbemutatás.

Istennel találkozni bárhol és bármikor tud a hívő ember, leghamarabb a lelkében. Mégis vannak olyan alkalmak, lehetőségek, ahol könnyebben rátalál, és ezek között a legelső és legfontosabb az imádság. Valaki az imádságot találóan hasonlította a telefonhoz, amelyen Isten bármikor hívható.

Imádkozni korlátlanul lehet, előbb csak akarni kell. Utána a megfelelő módon való imádkozást már tanulni kell.

A hit élménye mindenesetben megköveteli az imádság aktusát, a párbeszédet Istennel. Erre a legszebb példát maga az Úr Jézus adta. Szólt az Atyához, és figyelt az Atyára. Az apostolok megkívánták, ahogyan Jézus imádkozott. Ezért kérték, taníts meg minket imádkozni. Ekkor mondta el a Miatyánkot.

A Római Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „Az imádság a lélek felemelése Istenhez vagy a megfelelő javak kérése Istentől” (KEK 2590). 
Az Úr Jézus bátorít, hogy kicsinységünk tudatában, de nagy szeretettel merjük kívánságainkat mennyei Atyánk elé terjeszteni. Számunkra fontos, hogy fogalmazzuk meg kéréseinket, és azokat emeljük be Istennel való kapcsolatunk erőterébe. Ott minden megvilágosodik előttünk és meglátjuk azt is, hogy mindent megad az Atya, hogy örömünk teljes legyen. Ez a minden, az Atya ajándéka, nem más, mint a Szentlélek, aki bennünk lakik és a jóra tanít. 
Jézus azért ment a mennybe, hogy elküldje a Szentlelket Egyházának. 

Az apostoli kollégium  a Szűzanyával és tanítványokkal együtt kilenc napon át (novéna) imádkozott a Szentlélek kiáradásáért. Jézus feltámadásnak ötvenedik napján leszállt rájuk a Lélek és megláttatta velük, hogy Jézus nevében tanítaniuk és keresztelniük kell, és megértették, hogy Jézus nevében kérhetnek, mert Jézus közösségben van az Atyával és a Szentlélekkel. 
Pünkösd előtt mi is kérjük a Szentlélek kiáradását az Egyház új tagjaira és a magunk számára is, mert a keresztény élet egy folyamat, amelyben szükséges a Szentlélek éltető ereje.

Ima a Szentlélek hét ajándékáért:
Szentlélek Úristen, ki az Atyától és a Fiútól öröktől fogva származol, ki mindenható vagy és egylényegű az Atyával és Fiúval, szívem alázatosságában leborulva imádlak és az angyalokkal, és szentekkel magasztallak Téged. Neked köszönöm, hogy a szent keresztségben Isten gyermekévé és a mennyország örökösévé lettem. Te vagy minden természetfölötti kegyelem forrása és bőkezű adományozója. Jöjj, Szentlélek Isten, töltsd el szívemet hétszeres ajándékoddal.
Jöjj, ó Bölcsesség Lelke, taníts meg, hogy minden gondolatomat és cselekedetemet egyedül Istenre irányozzam.
Jöjj el, Értelemnek Lelke, hogy szent hitem igazságait és az isteni titkokat üdvösen megértsem.
Jöjj el, Tanácsnak Lelke, hogy minden ügyemben és kételyemben a helyeset megismerjem, és a jót válasszam.
Jöjj el, Erősségnek Lelke, hogy szerencsétlenségben és bajban, a gonosz léleknek és a világnak kísértősei között, mindenkor hozzád ragaszkodjam. Jöjj el, tudománynak Lelke, hogy mindig tanításaid ösvényén járjak.
Jöjj el, Jámborságnak Lelke, hogy a jövőben buzgóbban szolgáljak neked, parancsaidat és sugallataidat hűségesen betartva Uramnak, Istenemnek egész szívvel szolgáljak.
Jöjj el, Isteni Szent Félelem Lelke, hogy Isten szent fölségének jelenlétéről mindig és mindenütt megemlékezzem, és szorgosan elkerüljek mindent, ami neked visszatetszik.
Jöjj Szentlélekisten, áraszd el lelkemet ajándékaiddal és erősíts meg a keresztény erényekben, hogy a tökéletesség útján járhassak és majdan az Atyával és a Fiúval Téged magasztaljalak mindörökkön örökké. Ámen